2. rész: Új fiú...

Elkéstem

- Oh! Bocsánat, nem láttalak. Csak sietek az Iskolába. Ez az első napom - mondtam számat rágcsálva.

- Azért jobban is figyelhetnél! - mondta egy ismeretlen hang kedvesen, ami ha jól tudom egy fiúé volt.

Gyorsan összeszedtem a holmimat a földről, és megpillantottam egy körübelül velem egy idős srácot, akinek a barna haja csak úgy ragyogott a napon, mogyoró színű szeme meg kedvesen nézett rám.

- Szia :) - köszönt kedvesen, és még halványul el is mosolyodott.

- Szia - mondtam teljesen elpirult arccal.

- Hova jársz suliba? - kérdezte a fiú akinek még a nevét se tudom.

- Ma iratkozok be a Whondalia Gimnáziumba. - válaszoltam kedvesen.

- Tényleg?? - csillant fel a fiú szeme.

- Én is odajárok. - válaszolta. 
Én meg még vörösebb fejjel néztem a szemébe.

- Gyere el kísérlek! - jelentette ki. 
A hang hallatán meg se szólaltam, csak egy halvány mosollyal válaszoltam.

Elindultunk a suliba, és én vér vörös fejjel mentem mellette, ő meg olyan, vagány és helyes vagyok fejjel.

- Melyik szakra jársz? - kérdeztem a csöndet megtörve.

- Angol. - válaszolta egyenesen.

- És te? - visszakérdezett.

- Én is :) - válaszoltam mosolyogva.
A hatalmas vaj színű épületet már távolról láttam, ahogy a diákok bemennek az épületbe.

Amint beértünk a suli kapuján, gyorsan megnéztem a templom órát.

Az órát látván a fiút otthagyva egy ( köszönöm, hogy elkísértél nélkül) berohantam a suliba.

- Úristen elkéstem! - jelentettem ki 

- Gyorsan keresnem kell egy diákot, hogy megmondja merre van a 10.a - gondolkoztam hangosan.

- Majd én megmutatom - válaszolt egy már számomra ismerős hang.

Igen ő volt az, akivel jöttem.

- Köszönöm. - válaszoltam 

- Kövess! - mondta én meg ezt tettem.

Végig mentünk a nyikorgó folyosón ahol csak mi ketten mentünk, a csöndben hallottam a fiú lélegzetét. Majd felmentünk a csigalépcsőn, és már messziről megpillantottam a 10.a feliratú ajtót.

Bekopogtam az ajtón, és egy hang hallatán beljebb léptem.

- Maga az új tanuló? - kérdezte a matek tanár, mert pont matek az első óránk.

- Igen. - válaszoltam

- Rendben. Üljön le kérem  hátra a második sorba.

Gyorsan megnéztem ki ül ott, és egy hosszú barna hajú lányt pillantottam meg, ahogy éppen a matekot írja.

Odamentem hozzá, és leültem a helyemre.

- Szia - szóltam neki suttogva.

- Hello - válaszolta, szintén halkan egy kis mosolyt ejtve.

Egész órán csak arra a fiúra tudtam gondolni akivel jöttem ma suliba, amikor hirtelen szólt a tanár.

- Kérem mutatkozzon be kisasszony! - mondta a tanár

Kiálltam az osztály elé, és a tegnap megtanult szövegemet mondtam.

- Sziasztok, Black Katherinának hívnak, de jobban szeretem a Kat-et. A családommal nem rég költöztünk ide Los Angelesbe.

Eddig Londonban éltünk -  mondtam kicsit piros arccal, szégyenlősen.

- Köszönöm, üljön le! - parancsolta a tanár.

Egész nap botladoztam, felfedeztem az Iskolát és annak környékét, például a tornatermet, az udvart és az osztályokat, még a suli büfébe is elmentem, és vettem egy kakaós csigát reggelire. A nap hamar véget ért, mert a fizika tanár beteg lett, és nem tudták helyettesíteni, ezért hazamehettünk 4. óra után.

Amikor mentem hazafelé odajött hozzám a mellettem ülő lány, és bemutatkozott.

- Szia! Hanna Liky vagyok.

- Szia. - válaszoltam

- Merre laksz? - kérdezte.

- A Whitmore tér közelében - válaszoltam kedvesen.

- És te? - kérdeztem vissza

- Én itt rögtön a 2. utcában - válaszolta, és már el is ment, még utána néztem, majd elköszöntem tőle.

- Szia. Holnap találkozunk - mondtam neki kicsit kiabálva mert már messze járt.

- Szia. - reagált ő is kiabálva.

Amikor a házunk elé léptem a postaládánkba találtam egy levelet....