A tegnapi nap majdnem tökéletes volt, de Ken sajnos annyira elrontotta, hogy ma fel sem akartam kelni. A tervem mára nem más mint a nagy semmi, nem akarok sehova menni, félek, hogy Ken elmondta, hogy megcsókolt. Sajnálnám Iant, mert látom rajta, hogy nem csak egy bunkó, mint a többi fiú, "ne a borító alapján ítélj" anya mindig ezt mondja. Szóval, a tervem nem jött be, ugyanis reggel körübelül 8-9 órakor Hanna jött át.
Reggel
Csing..... Csing.....
Ki lehet az? Csak nem anya hagyta el megint a kulcsát, mindig elhagyja. Vagy valaki megint zaklatni akar, szuper. Remélem anya áll az ajtónkban, mert most nemszívesen fogadnék vendégeket.
- Mindjárt megyek!! - kiabálok, majd gyorsan magamra dobok valami göncöt.
Leszaladtam a nyikorgó lépcsőn. A gyönyörűséges szőke fürtjeim csak úgy szállnak utánam a levegőben. Annyira siettem, hogy majdnem el is estem. Az ajtó előtt állva reménykedtem, hogy anya álljon ott. Lassan kinyitom az ajtót....
- Szia Kat, Jó Reggelt! - az ajtó előtt Hanna állt gumicukorral kezében.
- Eddig jó volt. - dünnyögök magamban
- Mi a baj? - kérdezi Hanna szomorkás hanggal.
- Ezt ne itt beszéljük meg az ajtóban állva, mert nem nézek ki úgy, hogy meglásson bárki is. - mosolyodok el.
- Oks.
- Kérsz kávét, vagy valami üdítőt? - kérdezem udvariasan.
- Ja egy kávé jól esne, hulla fáradt vagyok, tegnap sokáig voltam a buliban.
A tegnapot hallva eszembe jutott a nem kívánt csók, amit Ken adott a buli után. - elkezdett könnyezni a szemem, majd kifakadt belőlem a tegnap, és sírtam. Hanna átölelt és hagyta, hogy sírjak a vállán, én még soha nem csináltam ilyet, de ez most jól esett, muszáj volt sírnom. A sírást abbahagyva láttam Hanna arcán a "magyarázd meg ezt" nézést. Így is tettem.
- Nem is tudom hol kezdjem. - kezdtem a beszédemet.
- Mondjuk az elején. - türelmetlenkedik Hanna.
- Tegnap a buli után Ian hazakísért ugye.
- Igen, és? Mindent ki kell húzni belőled?
- Találkoztunk Kennel. A házunk előtt az árok szélén ült részegen. Nagyon megrémisztett a látvány, ezért odaszaladtam hozzá, Ian meg követett. Elkezdte nekem Iant ócsárolni, hogy egy bunkó, és, hogy nem érdemel meg stb. Majd kimondta, hogy szeret, ekkor teljesen lefagytam, már csak arra lettem figyelmes amikor Ian beütött neki, majd kézen fogott, és bevezetett a házunkba.
- Uhh. Ez durva, sajnállak - lepődött meg.
- Várj még nincs vége. - szakítom meg Hannat
- Amikor Ian elment, és már az utcánk sarkáról sem láttam, gondoltam, hogy odamegyek Kenhez, mégis csak sérült, meg ittas.
- Igen, és mi történt? - vág a szavamba Hanna.
Leültem mellé az árok szélére, elkezdtünk beszélgetni, és....
- ÉS?? - tágra nyílt szemmel nézett Hanna.
- Megcsókolt! - mondtam ki a legkellemetlenebb szót.
- Úristen! Ian tud róla? - kérdezte nagyon megdöbbent arccal.
- Nem, az az nem volt alkalmam elmondani.
- És? Most mit fogsz csinálni? - aggódott értem.
- Ha nem leszek őszinte vele, akkor nagyobb bajban leszek, ezért még ma elmondom. - mondtam határozottan.
- Itt legyek amikor elmondod?
- Ezt négyszemközt kell elintéznünk. - mondtam Hannanak. Majd átöleltem.
Lassacskán rászántam magam a rendbeszedésemre. Hannaval felmentünk kicsit letörten a lépcsőn, majd bementünk a szobámba. Kivételesen nem volt rendetlenség. Én berohantam a fürdőbe letusolni. Hanna meg olvasta az egyik könyvemet. Gyorsan végeztem a tusolással, és egyebekkel, az az nem olyan gyorsan, mert Hanna már elunta magát a szobámba, és laptopozott az ágyamon ülve.
- Mit csinálsz? - ülök le mellé.
- Csak megnézem írtak-e? - válaszolt, miközben írt Davenek.
- Felhívom Iant. - mondtam, majd felálltam az ágyról.
- Nem fogok zavarni? - kérdezte Hanna.
- Nem, nem fogsz, a nappaliba beszéljük meg a dolgokat. - mosolyogtam erőltetetten.
Kimentem a szobámból, és felhívtam Iant. Nagyon féltem a mai találkozásunktól, de el kell mondanom neki. Remélem még nem tudja.
- Szia Ian. - mondtam szomorkásan.
- Szia cica. Valami baj van? Szomorúnak tűnik a hangod. - kérdezte aggodalmasan, még hogy bunkó, hiszen törődik velem.
- Át tudnál jönni? - kezdtem bele.
- Persze, mikor?
- MOST! - mondtam határozottan.
- Sietek. - csak ennyit mondott, majd lerakta.
Az a csók
Kint álltam az udvarunkban és vártam Ianre. Borzasztóan hideg van ma. Pedig tavasz van, melegnek kéne lennie, de majdnem csak kora téli idő van. Pár perc múlva megláttam Iant az utcánkba. Amint megláttam a kifogásolhatatlan kinézetét, újra bennem volt a félelem, hogy most lehet elveszítem, egy fránya akaratlan csók miatt. Háát, essünk túl rajta. Vettem egy nagy levegőt, és odamentem Ianhez, aki egy csókkal köszöntött, lehet ez az utolsó csókom tőle? - gondolkoztam el, majd bekísértem hozzánk.
- Szüleid, otthon vannak?
- Nem, nincsenek. - mondtam majd egy nagy levegőt véve elkezdtem a mondandóm.
- Ian! Szeretsz? - tipikus, ezt csak akkor szokták mondani, ha valami rosszat tesz valaki.
- Igen, szeretlek, de ezt tudod. Történt valami? - kérdezte, én meg minden erőmmel visszatartottam a sírást.
- Tegnap amikor te elmentél én kimentem Kenhez.
- Mit csinált az a idióta? - mérgesedett a hangja.
- Leültem mellé az árokszélére és megpróbáltam kihúzni onnan, de ő kihasználva az alkalmat megcsókolt. Én meg csak reflexből pofon vágtam, muszáj volt elmondanom, mert szeretlek, és ezt te is tudod.
- Megcsókolt?? - ámult el.
- Ez a vadállat iszákos ribanc meg mert csókolni?? - tört ki belőle.
- Igen. - válaszoltam könnyes szemmel.
- Haragszol?
- Rád? Nem, dehogyis, örülök, hogy elmondtad, viszont megölöm ezt a ribancot.
Magához húzott, és átölelt. Nagyon szeretem, ennyire még senkit nem szerettem.
- Szeretlek.
- Én is, szeretlek.
- Maradsz? - kérdeztem egy mosolyt kifacsarva.
- Szeretnéd? - széles mosolyra húzza száját.
- Igen.
Felmentünk a szobámba, csak hogy én megfelejtkeztem valakiről. Hanna még mindig a szobámba laptopozik. Kinyitottam az ajtót és Hannara néztem, mosollyal az arcomon.
- Jaa, szóval ezért beszélgettünk a nappaliban, Szia Hanna. - köszönt Ian meglepetten Hannat látva.
- Na minden oké? - kérdezi Hanna a laptopomat lerakva.
- Igen, minden.
- Örülök. Na és mit csináljunk? - kérdezi Hanna tőlünk.
- Film?? Van popcornom. - vettem rá őket a film nézésre.
- Oké.
- Rendicsek, na és mit nézzünk?
- Bármit, csak romantikusat ne. - mondja Ian tiltakozósan.
- Horror?
- Oké.
- Megcsinálom a popcornt - válallja el Hanna.
- Jó én hozok piát. - mondja Ian.
- Oké, én meg beállítom a filmet.
Amit választottunk az egy zombis film volt, utálom a zombikat, ez tény, de Ian mellett ülve még ezt is megtudtam nézni, undor és sikítás nélkül. Annyira hosszú volt a film, és kicsit unalmas, hogy bealudtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése