Készülődés
- Neked komolyan nincs semmi bulis ruhád? - kérdezte Hanna felvont szemöldökkel.- Nem igazán járok bulizni. - mondtam kicsit cikinek érezve.
- Van egy ötletem! - csillant fel Hanna szeme.
- Mi? - kérdeztem, kíváncsian.
- Nem mehetsz egyszerű hétköznapi ruhában bulizni, és ezt nem azért mondom, mert nincsenek jó ruháid, mert baromi jó ruháid vannak, csak kell valami dögösebb, olyan bulizósabb. - vázolta a storyt.
- Tudod mit, menjünk el vásárolni, úgyis akartam venni egy cipőt a bulira. - javasolta.
- Rendben, szupi lenne. - mosolyogtam.
Kivettem a perselyemben levő pénzem egy részét, majd a pénztárcámba helyeztem. Ennyi elég lesz. - gondoltam, de azért raktam mellé még egy kétezres-t, biztos ami biztos.
- Kat! Jössz már? - kiabált fel az emeletre Hanna, aki lent várt a lépcső alján.
- Igen, megyek. - válaszoltam felemelt hanggal.
- Anya, elmentünk. - köszöntem el majd adtam egy puszit az arcára.
- Elvigyelek titeket? Úgyis megyek vásárolni. - kérdezte anya, felajánlva a segítségét.
- Igen, azt megköszönném. - mosolyogtam anyára, majd Hannara, aki ugyanúgy örült az ötletnek.
Amíg anya készülődött, addig mi Hannaval a kapunk előtt beszélgettünk.
- Na mehetünk lányok? - kérdezte, majd beült a kocsiba.
- Igen, mehetünk. - válaszoltuk egyszerre.
Az autóban ülve Hannaval mi zenét hallgattunk anya meg telefonált apával, a hangján úgy vettem észre, mintha szomorú lenne. Majd ha hazamentem a buliról beszélek vele. Anyával mi mindent megbeszélünk, bízok benne, és ő is bennem.
Plázában
Az autóból kilépve a meleg áprilisi melegbe mentünk. A pláza pont ugyanolyan szép, mint Londonban. Annyi üzlet van, hogy egy nap se lenne elég végig járni. Mivel mi Hannaval cipőt, és valami dögös bulis ruhát jöttünk venni, így kerestünk is egy szimpatikus boltot. Ahova először benéztünk az egy alkalmi ruha üzlet volt. Rengeteg csodálatos ruhát láttunk, sőt fel is próbálgattuk őket, de ezek nem buliba valók inkább esküvőre vagy templomba. Az üzletből kilépve már meg is láttuk a számunkra tökéletes cipős boltot. Egy nagyon kedves fiatal nő jött segítségünkre, és így Hanna ki is választott egy gyönyörű magassarkú rózsaszín cipellőt, amit nagy nehezen, de megvett.
Most jöhet a ruhám. Rengeteg boltba benéztünk de nem volt semmi bulizós ruha, egyet kivéve, de az inkább utca lányoknak való. Már kezdtünk elszomorodni, amikor megláttunk még egy boltot ahol még nem voltunk. Nem is gondolkoztunk bementünk. Sok szép hosszú, és rövid ruhákat láttunk, próbálgattunk. Aztán hirtelen megláttam egy gyönyörűséges ruhát, ami térdig érő egyszerű fekete színű, de a különlegessége az volt, hogy a háta csipkés volt, teljesen beleszerettem. Nagyon nagy örömmel betettem a kosárba, és ki is fizettem.
- Annyira éhes vagyok. - mondja Hanna kicsit fáradt hangon, meg is értem, hogy elfáradt, meg, hogy éhes.
- Én is, mit szólnál ha bemennénk a mekibe. - ajánlottam fel
- Nagyon jó ötletnek tartom.
A mekihez odaérve találkoztunk a három hárpiával Kellivel, Dinaval és Ellievel.
- Ti meg mit kerestek a plázánkba? - kérdezte megdöbbenten.
- Mi az, hogy a plázátokba?? - kérdeztük Hannaval teljesen egyszerre.
- Nem tudtátok apámé a pláza, és azt mondta a nem kívánatos személyeket zavarjam el, szóval Tűnés. - mondta Dina a "kapitány".
- Bizonyítsd be! - áll mellénk Ian, akivel reggel óta nem találkoztam.
- Szia Ian - olvadoznak a lányok
- Mi nem gondoltuk komolyan csak vicceltünk, már azt sem lehet. - Ment el Dina utána a két lány.
- Sziasztok lányok - köszönt oda nekünk.
- Hello, nem kellett volna elzavarnod őket, hallgattam volna a hazugságaikat - nevetett, Hanna.
- Figyelj Kat kikérem a menüket.
Ezzel ott is hagyott minket, de kedves.
- Jössz a buliba? - kérdeztem a lényegre törve.
- Ki nem hagynám, ugye te is jössz cica? ( ó szóval már becézget, tetszik)
- Igen, pont ruhát vettünk. - mutatom a zacskót.
- Mutasd!
- De akkor az nem meglepetés. - mosolyogtam el.
Közben Hanna ideért a menükkel. Megkértem Iant keressen egy 4-es helyet, mert a kettes már nem lesz elég. Hamar talált is. Leültünk a helyünkre és elkezdtünk beszélgetni, úgy mindenről, a suliról, a buliról, na és persze rólunk. Igen, amikor rólunk volt szó kicsit pirosra váltott az arcom színe, és le voltam fagyva. A kínos beszélgetésünk után, végre mentünk haza, az az hozzánk. Ian meg gondolom a haverjaihoz ment, nem tudom. Már lassan 7 óra, ilyen sokat elvoltunk. - gondolkozok, majd felhívom anyut, hogy jöjjön értünk. Amíg anya ide nem ért kicsit sétálgattunk a pláza környékén.
Körübelül 5 perc után láttam anya fehér autóját. Gyorsan beültünk a meleg autóba. Kint már eléggé hideg volt.
- Hogy éreztétek magatokat lányok? - kérdezte anya
- Jóóól. - válaszoltuk együtt.
(Hazáig nem is beszéltünk inkább zenét hallgattunk.)
Megérkeztünk. - kiabált anya, de nem értem miért, hiszen látunk.
Rögtön kiugrottunk a kocsiból és elkezdtünk készülődni a bulira, ami nekem az első bulim volt.
Felvettük a gyönyörű ruhánkat a bámulatos cipőinkkel, és kisminkeltük magunkat.
- Nagyon jól nézünk ki. - mondtam elégedetten
- Annyira várom már, mikor lesz 9 óra. - türelmetlenkedik Hanna.
- 20 perc múlva. - válaszoltam unottan.
Csing.... Csing....
Szól a csengő vajon ki lehet az? - kérdeztem Hannatól, aki csak mosolyogott. ( valamit tud, amit én nem) Kinyitottam az ajtót és 2 fiút láttam az ajtónk előtt. Egyik Cody volt, másik Ian.
- Ugye nem gondoltátok, hogy kísérő nélkül mentek a buliba. - mondta vidáman Ian.
Mi Hannaval csak nevettünk, majd kézen fogtuk őket, és elmentünk bulizni. Én Ian- ét Hanna Cody-ét. ( Hanna amúgy Davvel jár csak ugye ő a házigazda.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése