15.rész: Otthoni divatbemutató

Sziasztok! Visszatértem :) . Először is bocsánat, hogy szüneltettem a blogomat egy kis időre, de nem volt sok időm az iskola miatt. De most, hogy vége a sulinak újra olvashatjátok Katherina történetét.

Fürdőszobai incidens

Bevonultam a fürdőszobába egy halom ruhával a kezemben, majd elkezdtem levetkőzni, és azokat magamra ölteni, amikor halk léptekre lettem figyelmes. Tudtam, hogy Ian az, de nem mutattam ki. Ugyanúgy öltözködtem, mint eddig.
- Nem vagy szégyenlős? - lép közelebb Ian.
- Nem, legalábbis előtted nem. - lépek hozzá.
Ian keze engedelmesen a csupasz  derakamon foglalt helyet, miközben az én kezeim gyengéden átkurcsolták Ian nyakát. Mélyen a szemébe néztem, majd őt megelőzve megcsókoltam. Ian értette a célzást, és visszacsókolt. Egy kis ideig egymáshoz ragadva csókolóztunk, mikor észrevettem, hogy Ian hideg kezei a derekamnál feljebb csúsznak, a melltartóm felé. Próbálta eltávolítani rólam. Mivel én még nem álltam készen erre, ezért megakadályoztam. Határozottan elléptem Ian-től, és magamra kötöttem az egyik törölközőt amit a mosógépen találtam.
- Most mi bajod van? -kérdezi Ian cseppet sem kedves hangon.
- Azt hittem te is akarod. -mentegetőzik.
- ( megáll az eszem, azt hitte, hogy én lefekszek vele, amikor mégcsak 2 hete és 1 napja ismerem? ) ....- inkább nem válaszoltam, csak idegesen a számat harapdáltam.
- Most miért nem beszélsz?- kiabál Ian.
- Erre én még nem állok készen!!!- kiabálok Ian-re, aki megmeredve ugyanolyan pozícióban áll, mint eddig.
- ...- nem érkezett válasz, még egy sóhaj sem.
Nem akarom őt elveszíteni, de még nem szeretném ezt.
Semmittéve leülök a kád szélére, és a törölközőmet ölelve sírok.
- Kat! Kérlek ne sírj. - simogatja csupasz hátamat Ian, amitől kirázott a hideg. A simogatást abbahagyva, Ian a könnyes arcomhoz nyúlt, és magához húzta.
- Karherina, szeretlek, és megértem, hogy ha még nem szeretnél velem lefeküdni.
E csodálatos mondatot hallva elérzékenyültem, és átöleltem Ian-t
- Én is szeretlek- súgom fülébe, majd megcsókolom.
A csókunk befejeztével Ian kiment a fürdőszobából, és hagyta, hogy rendbe szedjem magam. Így is tettem. Először fel vettem magamra egy egyszerű fekete ruhát, majd lemostam az elkenődött sminkem. Megigazgattam a hajamat, és egy kontyba kötöttem. Felraktam az arcomra egy enyhe sminket, majd kiléptem a fürdőből, és a szobámba igyekeztem. Lassan benyitottam a szobámba, miközben szemeimmel Ian-t kerestem.
Az ágyamon feküdt, és olvasott. Szépen lassan becsuktam a szobám ajtaját, majd rezzenéstelen léptekkel Ian felé közeledtem. Próbáltam megijeszteni, vagy valami hasonló, de észrevett. Nem hiszem, hogy izgalmas lehetett neki a Vámpírnaplók című könyvem.
- Na mikor lesz a divatbemutató? - kérdezi Ian egy halvány mosollyal az arcán.
- Most.- húzom széles vigyorra számat, és már vonulok is be az első ruha kollekcióval. Ami a fekete szűk ruhám, hozzá a szintén fekete magassarkú cipőm. Ian úgy döntött, hogy zsűrizni fogja a ruha kollekcióimat. Majd kiválassza, hogy melyikbe menjek a RANDINKRA. Az első kollekcióra így felelt.
- Hölgyem, ezt a ruhát én egy szóval jellemezném.- játszik rá Ian.
- És mi lenne az? Uram! -játszok rá én is.
- Sexy, és ebben a hölgyet nem szeretném meglátni éjszaka senkivel, csak velem! - fogja a pontozó táblát ( amit még tavaly készítettem ) és a 10-es szám felé hajtja.
- Köszönöm, Uram! - megyek ki a szobából
- Jöhet a következő? - kiabálok az ajtón kívülről.
- Jöjjön, Ms. Fran. - mondja Ian.
Betipegtem, olyan hercegnős módon, mivel a ruha amit felvettem, az egy báli ruha volt. Elég jól rájatszottam. Úgy éreztem magam, mint egy hercegnő, nem is, inkább, mint egy királynő.
- Hölgyem, e ruhában látva magát, megtiszteltetés.
Ian elém áll, majd térdre rogy, és mintha megkérné a kezem, egy játék gyűrűt húz az ujjamra.
- Hozzám jössz feleségül Katherina Fran?
- Igen, igen. - ugrándoztam.
- Várjunk csak, ezzel a müanyag gyűrűvel, akarsz levenni a làbamról? - töröm meg a románcot.
- Hát, khmm, amíg nem veszlek el komolyan, addig ez is jó, nem?
- Dehogynem.
Ian visszavándorolt a megszokott helyecskéjére, és a pontozótáblát lapozgatta, miközben engem, és a ruhámat méregette. Pár perc múlva a tábla ismét tizesre fordult.
- Úristen! Köszönöm!! Az az *köszörülöm meg a torkom* Köszönöm, Uram.- javítom ki magam, mert a szerepemtől kicsit eltávolódtam.
- Na jöhet az utolsó. - mondja Ian
- Előtti. - javítom ki.
Kivonultam a szobámból, majd a fürdőben felvettem egy kicsit visszafogotabb kollekciót. A szett amit választottam, nem másból állt, mint egy fekete feszülős nadrág, egy sexy zöld-fekete ( blue oxigénes ) trikóval, és egy fekete dzsekivel. Cipőnek pedig tornacipő. Úgy gondoltam, hogy ehhez a szetthez a kontyba fogott haj nem megy, ezért leengedtem, és kifésültem.
- Kat! Ugye nem kensz magadra újabb vakolatot. - kiabálja Ian a másik szobából.
- Már megyek is. - nyitok be az ajtón.
- Hölgyem maga elvarázsol, magának minden jól áll, még ez a visszafogott iskolai öltözet is.
- KÖSZÖNÖM - vigyorgok
Ahogy láttam a táblát, ez is 10-es.
Na elérkezett az utolsó szett. Felvettem egy V kivágású vajszínű toppot, egy virágmintás rövidnadrággal, és egy szürke balerina cipővel. Hajamat újra összekötöttem, de ezúttal lófarokba. A fürdőből gyorsan kiszállingóztam, és bementem az utolsó szettemmel.
- Ezt az öltözetet szívesen látnám magán a tengerparton. - közli Ian.
- Tengerparton? Esetleg máshol nem?
- De. .... Suliban. - nevet fel Ian
- Amúgy cicám ez is egy 10-es. És tudod mi még?- kérdezi Ian
- Mi?
- Hát te! - közli
- Sajnos vége a divatbemutatónak- szomorodik el Ian.
- Még nincs. Van egy meglepetésem! - árulom el.
- És mi lenne az? - kíváncsiskodik Ian.
Gyorsan kimentem a szobámból. Felvettem egy sexy bikinit, leeresztettem a hajam, és még égy törölközőt is magamra kötöttem, hogy ne lássa mi van rajtam.
Lassan visszamentem a szobámba, ahol Ian már nagyon várta a meglepetést.
- Most te... - kezdi el
- Pucér vagyok? Nem! - fejezem be.
Egy mozdulattal lehúzom magamról a törölközőt, és Ian felé fordulok.
- Ugye tudod, hogy legszívesebben letépném rólad. - viccelődik Ian
- Tudom, de inkább pontozd!
- 10000/10
Kimondta, majd megcsókolt, és az ágyamra fektetett. Szívem a hevesebbnél is hevesebben dobogott. A gyomromban az eddig alvó pillangók, felkeltek, és dörömböltek. Abban a pillanatban akartam Ian-t, ezért hevesen megcsókoltam.
... Folytatom....

Remélem tetszett az új rész.
Kritikát/véleményt elfogadok.
Ne felejtsétek el követni az oldalt 👍
Sziasztok!

14.rész: Meglepetés!!!

 Csodás nap volt a tegnapi, és nem érdekel Ken, annyira utálom. Én azt hittem, hogy egy kedves udvarias fiú,  és Ian lesz a bunkó egoista, de tévedtem. Azért örülök, hogy ilyen rendes Ian, legalábbis velem. A lányokat annyira jó volt megszívatni, hogy ha gilisztát látok elnevetem magam. Most már biztos nem mernek kötekedni,  bár ez engem annyira hidegen hagyott, csak nevettem rajtuk, na jó a tegnapi miatt szívesen beütöttem volna nekik, az az Dinanak. De hagyjuk a múltat, és koncentráljunk a jelenre.  Ugyanis ma nincs suli, nekünk. Úgy döntöttünk, hogy mára vesszük ki a szabad napunkat.  És ami a legfontosabb Ian tervez valamit.  Talán elvisz valahova? Vagy bemutat a szüleinek? Bármi is az, a lényeg, hogy vele legyek.  Szívesen megismerném  amúgy a szüleit, csak attól félek nem felelek meg nekik, vagy ilyesmi. Az én szüleim mondjuk azt, hogy ismerik Iant ugyanis rengeteget van nálunk,  viszont én még nem voltam náluk, nem láttam a szobáját stb.
  Reggel sokáig aludtam végre. Míg a többiek a suliban punnyadnak, addig én itt fekszek és lazsálok. Nyugodtan kimásztam az ágyból, és kezembe vettem a telefont. Leültem az ágyam szélére, és megnéztem a facebookomat, amit már olyan rég láttam a sűrű események miatt. Volt pár értesítés, 18 ismerősnek jelölés, és 2 üzenet Hannatól. Abból a 18 ismerősből körülbelül 10-et nem is ismertem. Persze, hogy nem, hiszen ezek Ian ismerősei, akik bejelöltek engem. Visszajelölgettem egyesével őket, nehogy az legyen, hogy bunkó vagyok.  Éppen néztem a facebookom, amikor megcsörrent egy pillanatra a telefonom.
Ian volt az.
- Szia, ennyire hiányzok? - kérdezem, kicsit nevetős hangon.
- Most miért?  Nem hívhatom fel a barátnőmet? - kérdezte         -Dehogynem, örülök, hogy hívtál. - válaszoltam a vonal mögött egy mosolyt rejtve.
- Amúgy miért hívtál? Biztos van valami jelentősége. - kívancsiskodtam.
- Igen, van. Remélem mára nem terveztél programot. - kérdezi Ian.
 - Nem, szabad ez a napom. - válaszoltam lazán.
 - Akkor mit szólnál hozzá ha elmennénk valahova? - kérdezi kicsit zavart hangon.
- Hova?
- Majd megtudod, meglepetés. ( hogy én, hogy utálom ezt a szót )
- Tudod, hogy nem szeretem a meglepetéseket. - szidom le.
- Tudom, de ez most az lesz. 7-re érted megyek. Szeretlek.
- És ezzel le is tette -
A telefon beszélgetésünk óta azon gondolkoztam, hogy ha nem mondta el hova megyünk, akkor  mit vegyek fe,  mert ha a szüleihez megyünk, akkor normális ruhát kell felmentem, viszont ha valami bulizos helyre megyünk, akkor valami szexit, nehogy elcsavarják a fejét. Na ez egy nagy kérdőjel.  A találkozásunkig van még rengeteg időm, hogy eldöntsem mit vegyek fel. Mivel egyedül nem tudok dűlőre jutni, ezért át hívom Hannat, majd suli után, mert szegénynek ma van suli ráadásul dogát írunk matekból.  Addig is eszek, rendbe szedem magam, kiviszem a kutyámat sétálni, segítek anyának a konyhába, stb.
És ezt így is tettem. Levittem a kutyámat a közeli parkba, ahol összefutottam Codyval és Davvel. Először megdöbbentő volt őket látni, hiszen suli van, de aztán rájöttem, hogy ők a lógósok.
- Sziasztok - köszönök rájuk kedvesen.
- Oh. Szia Kat, cuki a kutyád, remélem nem harap? - kérdezte Cody.
- Nem, dehogy, nyugodtan megsimogathatjátok.
Cody és Dave olyan jól elvoltak a kutyámmal, hogy arra kértek engedjem szabadon. Meg is tettem, de a kutyám elfutott, elkezdtünk utána futni, de hiába nyoma veszett.

Keressük wifit! 

- Most mi lesz? Anyám ki fog nyírni! - idegeskedtem. 

- Nyugalom megtaláljuk. Mi a neve a kutyádnak? - kérdezte Dave.

- Hát, nagyon hülye neve van. - kezdtem el, és már nevetésre állt a szám.

- Annyira azért nem lehet. - mondta Cody. 

- De, mert a kutyám neve Wifi. - böktem ki.

- Hogy mi? Mégis miért lett pont Wifi a neve?

- Hát az úgy volt, hogy kiskorában mindig elszökött, és a net is szar volt, az az a Wi-Fi, és így apu mindig azt kiabálta: Elment  Wi-Fi, és ezt a kutyánkra értette. 

- Hahaha. Ilyen jót még nem röhögtem - nevettek mindketten. 

- Na jó,  most már keressük meg a kutyámat - buzdítottam őket a kutyám keresésére, elvégre ő miattuk vesztettem el.

- Oké, rendben.  Hol keressük? - kérdezte Dave. 

- Hát, én nemigazán ismerem ezt a területet.  - mondtam elbizonytalanodva. 

- Hé, nem az a kutyád? -mutat a park hátulsó végébe Cody. 

- De az, gyorsan fussunk utána! - mondtam, és már futottunk is.

Megvagy, most már nem menekülsz wifi. 

- Akárhányszor hallom ezt a nevet elfog a nevetés. - viccelődött Dave.

- Hú, de elment az idő, nekem most mennem kell, sziasztok fiúk. - köszöntem el tőlük. 

- Szia - köszöntek vissza.

Úristen a sok futkározásban úgy elfáradtam, hogy örültem ha otthon készülődhetek a találkára, randira? RANDIRA? Most kapcsolok, ő elhívott randizni? OMG! És én nem vettem ki a beszédéből, de hülye vagyok. - mondtam hangosan az utcán, miközben a telefonomat babráltam, mindenki idiótának nézett, de semmi baj. Amikor végre hazaértem , rögtön nagy készülődésbe kezdtem, mert már fél öt volt.
- Hol voltatok ilyen sokáig? - kérdezte anya.
- Hosszú, de itt vagyok szóval nincs baj. - mondtam, majd a szobám felé vettem az irányt.
- Kaat, ezt még nem beszéltük meg, gyere le most azonnal, vagy nem mehetsz ma este sehova. - fenyegetőzött anya.
- Honnan tudod, hogy ma este megyek valahova? - kérdeztem a lépcsőre leülve, és vártam a választ.
- Hosszú, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy hol voltál? - kérdezte anya kicsit erősebb hangon.
- Találkoztam a parkban pár haverommal. - mondtam unottan.
- Ez tartott ilyen sokáig? - kérdezte még hangosabb hangon anya.
- Wifi elszökött, és őt kerestük, most már felmehetek a szobámba? - kérdeztem, amolyan nem tettem semmi rosszat hangon.
- Kat, túl keveset vagy otthon, hiányolom a régi beszélgetéseinket, már alig ismerek rád.- anya arcán egy könnycsepp gördült le, amitől megsajnáltam, és átöleltem.
- Anyu, lehet hogy egy kicsit megváltoztam, de én még ugyanúgy szeretlek mint régen, és sajnálom, hogy mostanában nem vagyok sűrűn otthon, majd bepótoljuk, rendben? De nekem ma tényleg el kell mennem. - mondtam lágy könnyű hangon, miközben a könnyeimmel küszködtem.
- Menjél csak, megértelek. - átölelt, majd elengedett, és én felmentem szépen lassan a szobámba.
Amint felértem hallottam, hogy szól a telefonom. Ki lehet az? - gondolkoztam, és már a kezembe vettem a telefont. Ian volt az, csak már letette. Rögtön kikerestem a számát a névjegyeim közt, és már hívtam is.
- Szió, bocs, hogy nem vettem fel csak anyu feltartott.
- Szia, semmi baj, várok, amúgy hamarabb megyek érted, ha nem baj, mert van egy kis nézeteltérésem a szüleimmel. - mondta, amolyan "Bárcsak 18 lennék, és elköltözhetnék" hangon.
- Felőlem, de akkor segítesz kiválasztani a ruhámat, mert ötletem sincs.
- Oksa cica, fél óra és ott vagyok.
- Szeretlek.
- Én is
Letettem a telefont, majd a fürdőbe mentem, mert nem néztem ki pont úgy ahogy ki kéne néznem. ( igen, ezt jól megmondtam.) Alig 10-15 perc alatt sikerült rendbe szednem magam. A maradék időmben gondoltam lemegyek anyához, és beszélgetek vele.

Pár perc múlva...

Csing....Csing.....

- Ki lehet az, megyek megnézem - mondta anya, és már sietett is az ajtóhoz, én meg rögtön futottam utána.

- Oh, szia - köszönt anya.

- Jó estét Ms.Black! - köszönt Ian.

- Ó, hívj csak Marynek. - mondta anya.

- Szerintem hozzád jöttek Kat. - mondta elmosolyogva.

- Igen,Szerintem is. - válaszoltam, totál vörös fejjel.

- Én megnézem a.... - próbált anyu valami elfoglaltságot találni magának.

- Szia. - közelebb léptem hozzá, és megcsókoltam.

- Ezt neked hoztam. - háta mögül egy rózsacsokrot húzott elő.

- Úristen!! Köszönöm. - köszöntem meg, és egyfolytában vigyorogtam.

- Én ezt gyorsan vízbe teszem, addig menj fel a szobámba. - utasítottam.

Ian elindult a szobám felé, én meg anyához, aki mint egy tinédzser várta, hogy mit kaptam.                  ( elárultam magam a hangos örömködésbe ) 

- Azta, Kat, ez igen, a fiúk mostanában nem szoktak virágot venni. - mosolygott anyu, és keresett egy vázát.

- Na menj ne várasd sokáig, majd én elrendezem. - mondta anyu, közben a csokromat rendezgette.

Még a távolból hallottam anyu örömködését, aztán felmentem a szobámba.

Ian a laptopomat böngészte, persze mit is csinálhatott volna. Oda sétáltam mellé és leültem a guruló székembe, amiben pörögtem.

- El fogsz szédülni. - figyelmeztetett Ian.

- Nem baj, élvezem, mindenhol téged látlak. 

- Jajj, úgy viselkedsz, mint egy ovis. - mondta nevetve, majd megállította a széket.

- Nem is. -erősködtem.

- De, de - vitatkoztunk, hogy ovis vagyok-e.

- Na jó elég a hülyeségből, megyek öltözni. - jelentettem be, majd felálltam a székből.

- Segítsek? - kérdezte Ian

- Az öltözésben? - értetlenkedtem.

- Akár abban is, de nem arra gondoltam. - mondta, majd elvörösödött.

- Akkor mire gondoltál? - kérdeztem.

- Tartsál nekem divatbemutatót! - kérlelt Ian.

- Hát, oké, úgyis szeretek öltözködni.

Mára csak ennyi fért bele az időmbe, de ha tetszett komizz vagy kövess, és köszönöm azoknak akik követnek, vagy olvassák a blogomat, nagyon jó érzés tudni, hogy van miért írnom :)

                                                                                                                                 

 

13.rész: A kirándulás

Tegnap este a "vendégeim" hazamentek, mert ugye holnap, az az ma, megyünk kirándulni.
Tényleg nekem még keresnem kell valami melegítő féleséget, mert hogy őszinte legyek nem szoktam melegítőbe kint lenni, maximum a kertben, ahol a költözésünk óta nem voltam, nem is leszek. Végül találtam egy melegítőegyüttest anyu szekrényében, igen mi szoktunk cserélgetni ruhákat, ékszereket, stb, amikor nekem kell valami elveszem, és anyu is ezt csinálja. Remélem nem kell neki holnapra.
Kicsit elgondolkoztam anyáék szobájukban a földön ülve, majd bealudtam. Kezemben ott volt a "kölcsönvett" melegítőegyüttes. Nem aludhattam sokat, mert amikor felébredtem még sötét volt, és anyák még nem értek haza. Gyorsan át is mentem a szobámba. Már annyira fáradt voltam, hogy az ágyig se jutottam el. Elaludtam a kanapén, amin legutóbb Ian aludt. Igen, róla álmodtam...

Olyan hamar reggel lett. Az ébresztő órám, az az a telefonom, egy rock zenével keltett, ami ugye borzasztó hangos volt, és így nem tudtam visszaaludni. Lassan felkeltem a kanapémról, és egy papucsba bújtam. Komás fejjel a szekrényemen levő tükörbe néztem, és elkezdtem vicces pofákat vágni, amikor anya lépett be.
- Jó reggelt! - köszöntött anya, én meg a tükörtől hátrébb léptem, de még úgyis látszódtam. Pech.
- Neked is. - válaszoltam a lehető legálmosabb hangomon.
- Mikor feküdtél le? Nem aludhattál sokat. Volt nálunk valaki? - bombázott le a kérdéseivel.
- Hát, nem is tudom, úgy éjfél körül, amúgy igen nálunk volt pár haverom.
- Pár haverod? - kérdezte, olyan "ki volt nálad és én erről miért nem tudok" hanggal.
- Csak Hanna, ééés, kezdtem bele, de anya félbeszakított.
- Csak nem egy fiú? - vörösödtem el a kérdést hallva
- .... - inkább nem is válaszoltam.
- Azt hiszem iszok egy teát. Kérsz? - váltott témát, mert kezdett kicsit ciki lenni a dolog.
- Igen.
Végre anya elhagyta a szobát. Minden szülő ilyen, ha fiús dolog kerül szóba, megőrülnek.
Hamar felvettem a "melegítőmet", és a cipőmet. Be kopogtam a fürdőszoba ajtaján.
Kop Kop.. - semmi hang bemegyek.
Laza lófarokba fogtam szép szőke hajzuhatagomat, majd a kilógó részeket egy hullámcsattal csatoltam el. Megmostam a fogam, arcom, stb.
Belenéztem utoljára a tükörbe, és megvoltam elégedve a látványtól
(Még sportruhában is dögös vagyok. Na jó hagyjuk a hülyeségeket.)
A túrázós táskámba elraktam minden szükséges holmit. Anyához igyekezve a kajámért, apába botlottam.
- Jó reggelt. - köszönt apu.
- Jó reggelt, bocsi csak sietek, megint elkések. - magyaráztam ki.
- Ilyen elkésős lettél? - kérdezi apa szemöldökét megvonva.
- Csak egyszer késtem el, de most megyek, ezzel ott is hagytam apát, és anyához mentem a konyhába.
- Nagyon sietsz ma. Valami baj van? - kérdezi anya aggódó tekintettel.
- Nincs semmi, minden oké, csak sietek. - mosolyogtam rá, és egy puszit nyomtam az arcára.
- Vigyázz magadra! És el ne tévedj. Van nálad térkép? - ( túlságosan aggódó típus )
- Mennem kell, szia anya.

Végre elszabadultam az aggódó szüleimtől. Nagyon szép idő van ma, süt a nap lenge szél fúj, és nem esik az eső, pont túrázós idő. Szuper. Elindultam az Iskola felé, mert hogy ott van a gyülekező, pedig nálunk is lehetne, mert közelebb van hozzánk az erdő, mint a sulihoz. Mindegy. Fülembe bedugtam a fülhallgatót és beraktam egy rock számot. A zene miatt nem is hallottam, hogy valaki szól nekem, az az kiabál. Gyorsan kiszedtem a fülemből a fülhallgatót, és elraktam. Aki kiabált nekem az Ken volt.
- Csáó Kat! Milyen jól nézel ki. - olyan idegesítő ez a gyerek!!
- Nem tanultál az előbbiekből? - szidtam le köszönés nélkül.
- Ja, hogy a csókról beszélsz! Nem, és bármikor megtehetem újra. - szánta el magát.
- Velem ugyan nem. - vitatkoztam
- Óóó, dehogynem, és ezzel közelebb hajolt hozzám, én meg minden erőmmel taszítottam magamtól.
- Ken? Te meg mit képzelsz. - állt oda Hanna, és elválasztott a rám mászó Kentől.
- Huhh, de örülök neked. - öleltem meg Hannat
- Ne mondd, hogy nem élvezted.
- De mondom. - és otthagytam Hannaval.
Ezt a "Kenes" incidenst mindenki látta, még az a három hárpia is. Akik éppen felénk közeledtek.
- Látom szép barátnő vagy. Minden jött menttel smárolsz, ha ezt megtudja Ian. - nevetnek
- Nem is smároltam vele, szerintem vizsgáltasd meg a szemed, és hordj szemüveget, talán akkor nem látszanál ekkora ribancnak. - kikeltem magamból, ezt már régóta megakartam tenni.
- Féltékeny vagy lotyó.  (ennyire tud csak visszavágni, nyomi)
- Rád?? Nem tudom melyikünknek van pasija. Nekem vagy neked.
- Ez nem jelent semmit lotyó.
Ökölbe szorítottam a kezem és már ütni akartam, amikor Ian hozzánk lépett. Rögtön ellazult a kezem. Hogy idegesítsem a lányokat, megcsókoltam, ami tőlem fura, de ez most kellett.  Szeretlek! - rátettem még egy lapáttal. Én is - viszonozta Ian.
- Mindjárt elhányom magam, menjünk lányok. - fejüket félre csapva elmentek.
- Köszi, hogy jöttél, mert szerintem a mi kis hercegnőnknek szüksége lett volna egy műfogsorra.
- Min akadtál megint ki? - kérdezte.
- Hosszú.
- Van időm bőven, ugyanis a túrán veled leszek. - leült egy kőre, és várta a választ.
Elmondtam neki mindent, azt hogy Ken megint kikezdett velem , meg hogy a lányok máshogy akarják előadni az esetet. Megértő volt, bár láttam az arcán az "unom" kifejezést. A témát hamar lezártam, és a tömeg után indultam Iannel. Végig mentünk rengeteg utcán, parkon. Majd bekanyarodtunk az erdőbe.
Igazgatónő: Kedves Diákok, köszöntelek titeket a Whitmore-i erdőben, ahol feladatokat fogtok elvégezni időre. A győztes nyereménye egy teljes nap kikérő, az az nem kell egy teljes napot suliba jönnötök. Jó szórakozást kívánok. Ha segítségre lenne szükségetek, akkor megtaláljátok a tanárokat az ellenőrző pontoknál. Minden diák elindult az első állomáshoz, és ezt tettük mi is.

Túra kezdete

Fidgeral Tanár Úr: Köszöntelek titeket az első állomáson, ahol a feladatotok lesz megkeresni egy ember által készített tárgyat, ha ezzel megvagytok kaptok a füzetbe egy pecsétet és mehettek a következő állomásra. A tanár úr minden csapatnak adott egy térképet, ami mutatta, hogy hol vannak az állomások. Mindegyik állomás más-más színű volt, ahol éppen vagyunk az volt a kék színű.
- Szóval akkor keressünk valami tárgy féleséget. - mondtam Iannak, aki ha jól vettem észre nem szeret túrázni.
- Keressünk, de nekem van egy jobb ötletem.
- Mi? - min járhat az esze, mit lehetne csinálni egy erdőben.....hess innen pervelz fantázia.
- Trollkodhatnánk.
- Hogyan?
- Ez egy erdő Kat, és amúgy is ez dögunalom. Nem szeretnéd megviccelni azokat a hárpiákat?
- Óóó, dehogynem, édes a bosszú. Mi a terved? - kíváncsiskodtam.
- Megijeszthetnénk őket, az ilyen csajok annyira félősek.
- Oké, mivel? Amúgy közben kereshetnénk is azt a valamit, kell egy nap szünet. - mosolyogtam rá, olyan kérlelősen.
- Legyen. - végül belement
- Fogjunk gyíkot, alsóban azzal ijesztgettük a lányokat, és szerintem még mindig félnek tőlük.
- igen, mert, hogy én is félek, mindenféle csúszómászó undorítóságtól.
- Na ne már! Ettől is. - felém tartott egy gilisztát.
- Fúúj, vidd innen Ááá! - sikítottam, közben nevettem.
- Nyugi már ez csak egy giliszta. - kinevetett.
- Tudom, de undorító.
- Lehet nem is kell gyíkot fognunk. - nevetett Ian.
- Marad a giliszta, amúgy meg találtam egy bicskát. Szerinted ezt ember készítette?
- Gyere, tudjuk meg - vonszolt maga után Ian.
Visszamentünk az állomásra, ahol még senki sem volt, mi voltunk az elsők akik megtalálták azt a valamit. Szupi. Kaptunk a füzetünkbe egy kék színű pecsétet, és már mentünk is. A térképet nézve nem volt messze a következő állomás. Magunk mögé néztem és láttam a 3 lányt, akik másodiknak találták meg a tárgyat. Kikerülve minket elmentek, Ian pedig kihasználva az alkalmat beledobta a gilisztát Dina hajába, nem tudom mikor veszi észre, de ezt látnom kell. Utánuk is mentünk. Végül elértünk a második állomásra, ahol a feladat egy állati csont keresése volt. Ian örült a feladatnak. Én kevésbé. Elkezdtük keresgélni a csontokat miközben hangos kiabálást hallotunk, gyorsan a hang felé futottunk. Dina éppen a hajából szedte ki a gilisztát valamilyen bottal, közben sikított, mi meg hasunkat fogva nevettünk, és egy képet is készítettünk Dina szerencsétlenségéről. Én mondtam, hogy édes a bosszú. Dinát otthagyva Ian elkezdte keresni azt a fránya csontot.
- Szerinted ez csont, vagy egy fa? - kérdezi tőlem, kezében egy csontfélét tartva.
- Ja, szerintem az.
Visszamentünk a második állomásra, ahonnan ugyanúgy sikeresen mentünk el.
- Na mi a következő feladat? - kérdezem fejemet Ian vállára téve.
- Fel kell másznunk egy fára és leszedni egy dobozt, amire a következő feladatban szükségünk lesz. - fogalmazta meg.
- Tudsz fára mászni? - kérdezem.
- Nem, te?
- Asszem ( úgy tűnik én mászok )
Elsétáltunk a harmadik állomásra, ahol egy hatalmas fa várt minket. Felnéztem a fára, és rögtön megpillantottam a dobozt.
- Úristen ez ilyen magason van? - döbbenek meg.
- Sok szerencsét! - böki meg a vállam Ian.
- Kösz. - válaszolok kedvetlenül.
A fa nagyon magas, de legalább vannak kiálló ágai, amelyeken megtudom támasztani a lábaim.
- Jó a kilátás! - kiabál fel nekem Ian.
- Haha.
Felmászok a dobozhoz, majd lelököm, ami a földre esik. Elég erősen odavan ragasztva, mert nem nyílt ki. Lassan és óvatosan lemászok.
- Ügyes voltál. - dicsért meg Ian.
- Köszönöm, mondtam, hogy kell egy szabadnap, ami a miénk lesz. - kicsit hangosan mondtam.
A tanárnő le is pecsételte rögtön a füzetet, és már indultunk is a negyedik állomásra. Mi leszünk az elsők ez már tuti. Amíg én dicsekedek magamnak, addig Ian  a következő állomást keresi.
- Á, meg is van. - szólal meg.
- Na és merre?
- Egyenesen, majd balra, és jobbra. - tájékoztatott.
- Annyira kíváncsi vagyok a következő feladatra.
- Ne legyél, mert hamar megöregszel, míg én szuperül fogok kinézni ( túl nagy az egója )
- Várd ki a végét. - mosolyodok rá.
Ez az út tartott a legtovább, de odaértünk a negyedik állomásra, ahol rengeteg bogár volt, csak úgy hemzsegett az erdő azon része. Remélem nem bogárral kapcsolatod feladat lesz.
Tanárnő: Sziasztok, elértetek az utolsó előtti állomásra. Gratulálok! A következő feladatban a dobozban található eszköz fog segíteni. ( Ian rögtön ki is nyitotta, pechünkre egy üveg volt az. )
- Ezzel még is mit csináljak? - kérdezi Ian.
Tanárnő: El kell fognotok egy nagy méretű bogarat.
- Szuper. - mondom lehangolóan.
Ez Iannak való feladat, ezért ő is szenved meg vele, én meg csak biztatom. Olyan vicces ahogy keresi azt a nyomorult bogarat, hogy segítettem neki.
- Áú!! - kiáltok fel
- Mi az? - érdeklődik Ian.
- Megcsípett ez a fekete bogár - mutatok rá a lábamra.
- Na legalább nem kell tovább keresnünk. - viccelődött Ian.
- Amúgy jól vagy? ( kedvesebb )
- Ja, túl élem.
Ian gyorsan belekotorja egy bot segítségével a bogarat az üvegbe, és átadja a tanárnőnek.
Ennek a fránya bogárnak a csípése iszonyúan csíp. De kibírom, erős lány vagyok. - biztatom magam.
- Héjj! Te meg mit csinálsz? - hirtelen felkapott Ian a hátára.
- Elviszlek az utolsó állomásra, mivel nem hagyom, hogy menj a fájós lábaddal. ( ó de cuki )
- Hát, oké
Az utolsó állomás, bevallom, már kicsit unalmas ez a túra. És a lábam is megduzzadt. Utolsó feladatként négy levelű lóherét kellett keresnünk. Na ez egy nekem való feladat. kicsinek mindig azt kerestem, és addig nem mentem el míg nem találtam egyet.
- Hát, akkor keressünk herét. - viccelődik Ian.
Eltelt körübelül 20 perc és még mindig nem találtunk, sőt meg is untuk így inkább lefeküdtünk a fűre és néztük a felettünk szálló felhőket összekurcsolt kézzel. Mivel a közelben egy tanár se volt így nem volt égő. ( Bár ezen amúgy mi égő?? Néha nem értem magam. )
- Ian nézd!! - mutatok rá egy négylevelű lóherére, majd letépem.
- Szuper, induljunk! - állt fel a fűből.
Még mindig mi vagyunk az elsők, de már a többiek is behoztak minket. Amilyen gyorsan csak lehetett leadtam a lóherét, és a füzetet.

1 óra múlva: Eredményhirdetés 

Iannal az előbbi pózban fekszünk a fűben, és pihenünk, amikor az Igazgatónő bejelenti, hogy ki nyerte meg a játékot rögtön felkeltünk a fűből ugyanis mi nyertünk, és kiabáltuk: Egy nap szabadság!! Éljen.

Kicsit még kint maradtunk az erdőben, majd visszaindultunk a suliba.
- Ezt meg kell ünnepelnünk! - jelenti be Ian.
- Úgy ám. - helyeslem.
Beértünk a suliba a tanárnő megdicsért minket, majd Ian hazakísért, és nálunk is maradt.

12.rész: Kirándulás előtti nap

A tegnapi nap majdnem tökéletes volt, de Ken sajnos annyira elrontotta, hogy ma fel sem akartam kelni. A tervem mára nem más mint a nagy semmi, nem akarok sehova menni, félek, hogy Ken elmondta, hogy megcsókolt. Sajnálnám Iant, mert látom rajta, hogy nem csak egy bunkó, mint a többi fiú, "ne a borító alapján ítélj" anya mindig ezt mondja. Szóval, a tervem nem jött be, ugyanis reggel körübelül 8-9 órakor Hanna jött át. 

Reggel

Csing..... Csing.....

Ki lehet az? Csak nem anya hagyta el megint a kulcsát, mindig elhagyja. Vagy valaki megint zaklatni akar, szuper. Remélem anya áll az ajtónkban, mert most nemszívesen fogadnék vendégeket. 

- Mindjárt megyek!! - kiabálok, majd gyorsan magamra dobok valami göncöt.

Leszaladtam a nyikorgó lépcsőn. A gyönyörűséges szőke fürtjeim csak úgy szállnak utánam a levegőben. Annyira siettem, hogy majdnem el is estem. Az ajtó előtt állva reménykedtem, hogy anya álljon ott. Lassan kinyitom az ajtót....

- Szia Kat, Jó Reggelt! - az ajtó előtt Hanna állt gumicukorral kezében.

- Eddig jó volt. - dünnyögök magamban

- Mi a baj? - kérdezi Hanna szomorkás hanggal.

- Ezt ne itt beszéljük meg az ajtóban állva, mert nem nézek ki úgy, hogy meglásson bárki is. - mosolyodok el.

- Oks.

- Kérsz kávét, vagy valami üdítőt? - kérdezem udvariasan.

- Ja egy kávé jól esne, hulla fáradt vagyok, tegnap sokáig voltam a buliban. 

A tegnapot hallva eszembe jutott a nem kívánt csók, amit Ken adott a buli után. - elkezdett könnyezni a szemem, majd kifakadt belőlem a tegnap, és sírtam. Hanna átölelt és hagyta, hogy sírjak a vállán, én még soha nem csináltam ilyet, de ez most jól esett, muszáj volt sírnom. A sírást abbahagyva láttam Hanna arcán a "magyarázd meg ezt" nézést. Így is tettem.

- Nem is tudom hol kezdjem. - kezdtem a beszédemet.

- Mondjuk az elején. - türelmetlenkedik Hanna.

- Tegnap a buli után Ian hazakísért ugye. 

- Igen, és? Mindent ki kell húzni belőled?

- Találkoztunk Kennel. A házunk előtt az árok szélén ült részegen. Nagyon megrémisztett a látvány, ezért odaszaladtam hozzá, Ian meg követett. Elkezdte nekem Iant ócsárolni, hogy egy bunkó, és, hogy nem érdemel meg stb. Majd kimondta, hogy szeret, ekkor teljesen lefagytam, már csak arra lettem figyelmes amikor Ian beütött neki, majd kézen fogott, és bevezetett a házunkba.

- Uhh. Ez durva, sajnállak - lepődött meg.

- Várj még nincs vége. - szakítom meg Hannat

- Amikor Ian elment, és már az utcánk sarkáról sem láttam, gondoltam, hogy odamegyek Kenhez, mégis csak sérült, meg ittas.

- Igen, és mi történt? - vág a szavamba Hanna.

Leültem mellé az árok szélére, elkezdtünk beszélgetni, és....

- ÉS?? - tágra nyílt szemmel nézett Hanna.

- Megcsókolt! - mondtam ki a legkellemetlenebb szót.

- Úristen! Ian tud róla? - kérdezte nagyon megdöbbent arccal.

- Nem, az az nem volt alkalmam elmondani.

- És? Most mit fogsz csinálni? - aggódott értem.

- Ha nem leszek őszinte vele, akkor nagyobb bajban leszek, ezért még ma elmondom. - mondtam határozottan.

- Itt legyek amikor elmondod? 

- Ezt négyszemközt kell elintéznünk. - mondtam Hannanak. Majd átöleltem.

Lassacskán rászántam magam a rendbeszedésemre. Hannaval felmentünk kicsit letörten a lépcsőn, majd bementünk a szobámba. Kivételesen nem volt rendetlenség. Én berohantam a fürdőbe letusolni. Hanna meg olvasta az egyik könyvemet. Gyorsan végeztem a tusolással, és egyebekkel, az az nem olyan gyorsan, mert Hanna már elunta magát a szobámba, és laptopozott az ágyamon ülve.

- Mit csinálsz? - ülök le mellé.

- Csak megnézem írtak-e? - válaszolt, miközben írt Davenek.

- Felhívom Iant. - mondtam, majd felálltam az ágyról.

- Nem fogok zavarni? - kérdezte Hanna.

- Nem, nem fogsz, a nappaliba beszéljük meg a dolgokat. - mosolyogtam erőltetetten.

Kimentem a szobámból, és felhívtam Iant. Nagyon féltem a mai találkozásunktól, de el kell mondanom neki. Remélem még nem tudja.

- Szia Ian. - mondtam szomorkásan.

- Szia cica. Valami baj van? Szomorúnak tűnik a hangod. - kérdezte aggodalmasan, még hogy bunkó, hiszen törődik velem.

- Át tudnál jönni?  - kezdtem bele.

- Persze, mikor? 

- MOST! - mondtam határozottan.

- Sietek. - csak ennyit mondott, majd lerakta.

Az a csók

Kint álltam az udvarunkban és vártam Ianre. Borzasztóan hideg van ma. Pedig tavasz van, melegnek kéne lennie, de majdnem csak kora téli idő van. Pár perc múlva megláttam Iant az utcánkba. Amint megláttam a kifogásolhatatlan kinézetét, újra bennem volt a félelem, hogy most lehet elveszítem, egy fránya akaratlan csók miatt. Háát, essünk túl rajta. Vettem egy nagy levegőt, és odamentem Ianhez, aki egy csókkal köszöntött, lehet ez az utolsó csókom tőle? - gondolkoztam el, majd bekísértem hozzánk.

- Szüleid, otthon vannak?

- Nem, nincsenek. - mondtam majd egy nagy levegőt véve elkezdtem a mondandóm. 

- Ian! Szeretsz? - tipikus, ezt csak akkor szokták mondani, ha valami rosszat tesz valaki.

- Igen, szeretlek, de ezt tudod. Történt valami? - kérdezte, én meg minden erőmmel visszatartottam a sírást.

- Tegnap amikor te elmentél én kimentem Kenhez.

- Mit csinált az a idióta? - mérgesedett a hangja.

- Leültem mellé az árokszélére és megpróbáltam kihúzni onnan, de ő kihasználva az alkalmat megcsókolt. Én meg csak reflexből pofon vágtam, muszáj volt elmondanom, mert szeretlek, és ezt te is tudod.

- Megcsókolt?? - ámult el.

- Ez a vadállat iszákos ribanc meg mert csókolni?? - tört ki belőle.

- Igen. - válaszoltam könnyes szemmel.

- Haragszol? 

- Rád? Nem, dehogyis, örülök, hogy elmondtad, viszont megölöm ezt a ribancot. 

Magához húzott, és átölelt. Nagyon szeretem, ennyire még senkit nem szerettem.

- Szeretlek.

- Én is, szeretlek.

- Maradsz? - kérdeztem egy mosolyt kifacsarva.

- Szeretnéd? - széles mosolyra húzza száját.

- Igen.

Felmentünk a szobámba, csak hogy én megfelejtkeztem valakiről. Hanna még mindig a szobámba laptopozik. Kinyitottam az ajtót és Hannara néztem, mosollyal az arcomon.

- Jaa, szóval ezért beszélgettünk a nappaliban, Szia Hanna. - köszönt Ian meglepetten Hannat látva.

- Na minden oké? - kérdezi Hanna a laptopomat lerakva.

- Igen, minden.

- Örülök. Na és mit csináljunk? - kérdezi Hanna tőlünk.

- Film?? Van popcornom. - vettem rá őket a film nézésre.

- Oké.

- Rendicsek, na és mit nézzünk? 

- Bármit, csak romantikusat ne. - mondja Ian tiltakozósan.

- Horror? 

- Oké.

- Megcsinálom a popcornt - válallja el Hanna.

- Jó én hozok piát. - mondja Ian.

- Oké, én meg beállítom a filmet.

Amit választottunk az egy zombis film volt, utálom a zombikat, ez tény, de Ian mellett ülve még ezt is megtudtam nézni, undor és sikítás nélkül. Annyira hosszú volt a film, és kicsit unalmas, hogy bealudtam. 

11.rész: Dave házibulija 2.rész

Sziasztok! Ezt a részt muszáj volt 2 részben leírnom, mert nagyon sok mindent szeretnék beleírni a történetbe, és ez egyben túl sok lenne. Ebben a részben a buliról, és az ottani helyzetről lesz szó. Jó olvasást!      - Vivienn

Buli

- Amúgy nem is mondtam mennyire jól nézel ki. - dicsért meg Ian.

- Köszi, igyekeztem. - mosolyogtam Ianre.

- Ja és persze te is Hanna. - dicsérte meg Hannat is

- Köszönöm.

- Cody,téged hogy, hogy nem láttalak még? - kérdeztem.

- Mert én  felsőbb éves vagyok, végzős. - válaszolta, majd rám kacsintott.

- Az szuper. - ámultam el.

A fiúkkal és Hannaval olyan jó volt menni a naplementében, hogy meg is álltunk egy pillanatra és néztük ahogyan lemegy a nap. Csodálatosan szép volt, az ég hol vörös volt, hol rózsaszín. Hanna meg is próbált készíteni egy selfiet velem. Tökéletes lett, én mosolygok mint a tejbe tök, Hanna meg csücsörít. A mellettünk álló fiúk csak nevettek, majd beálltak ők is egy selfire. Iannal mi egy szívet alkottunk a kezünkkel, Hanna most mosolygott, Cody meg csak adta a formáját. Szuper lett. 

A selfiek befejezése után Dave házuk felé vettük az irányt. Az utcájuk sarkából hallani lehetett a tömeg jó kedvét. Bulii van!! mindenki ezt kiabálta, kezükben egy üveg sörrel, vagy valami alkohollal. A kapun belépve a kezembe egy sört nyomtak, és mutatták, hogy igyam meg, mivel én nem nagyon szeretem a sört, ezért Iannak adtam.

- Kösz. - köszönte meg, majd felbontotta.

- Hé nekem is adjál. - kiabálja Hanna, mert a hangzavarban a normális beszédet nem hallanánk.

Amíg be nem értünk a házba, ahol Dave várt minket, addig mindenki beszólogatott nekünk, amit a fiúk nem hallottak szívesen. 

- Csáó haver, milyen jó csajokat hoztál a buliba - köszönt Dave, a maga módján.

- Szia Dave. - köszöntem vissza

Hanna közben odafutott hozzá majd megcsókolta. 

- Boldog Születésnapot Csoki. - köszöntötte fel. (Miért hívja csokinak? Mindegy.)

- Boldog Születésnapot Dave. - köszöntöm fel, majd a kezébe nyomom az ajándékát. Mivel még nem nagyon ismerem így valami piát vettem neki.

- Köszönöm Kat, elfogy ne aggódj. - mosolygott.

Beljebb léptünk. Olyan hangosan szólt a zene, hogy majdnem megsüketültem ráadásul még a tömeg is üvöltözött, énekelt. Daveék háza nagyon szép volt, mindenhol családi képek voltak kirakva, ami szerintem Davenek kicsit ciki, hogy a kisbaba kori képeit nézegetik. Pár helyen ott is volt a falon a képek helye, gondolom valami meztelen babás képek lehettek, meg is értem, hogy levette. A helység ahol voltunk az egy mellék szoba lehetett, mert nem sok minden volt ott. Csak egy halom ajándék az ágyon. Pár szekrénnyel, és hatalmas tömeggel. Bementünk a konyhába inni valamit, mert már ki volt száradva a torkom. 

- Mit kérsz cica? - kérdezi Ian.

- Készíts valami koktélt, rád bízom. - mosolyogtam.

- Itt is van, nyugi nem akarlak leitatni, de nekem ez a kedvencem. - mondta lelkesen.

- Hát oké. - beleittam és nagyon ízlett, ennek elkérem a receptjét.

- Nagyon finom. - dicsértem meg.

- Örülök.

- Felkérhetlek táncolni? - kérdezte kezét felém tartva.

- Hogyne Uram. - válaszoltam, kezemet nyújtva.

Nagyon jól éreztük magunkat, ittunk, én csak mértékkel, táncoltunk kifulladásig, nevettünk, sőt már sírtunk is a nevetéstől. Hannaval rengeteget selfiztünk ma.

Tökéletes nap volt. Körübelül éjjel 2-kor kísért haza Ian, mert Hanna Davevel maradt a buli végéig.

Olyan romantikus volt a teljesen sötétben Iannel hazamenni kézen fogva, csak hazafelé menet a kapunknál Kennel találkoztunk, aki teljesen be volt rúgva.

- Mit csinálsz te itt? - kérdeztem megdöbbenten a látványtól, kezében egy üveg vodka volt, zsebéből cigi lógott ki.

- Én. - csuklik a hangja - Rád vártam. Szeret.. lek. - mondja totál becsípve.

BUMM... - Ian beütött neki, jogosan, végülis vele járok.

- Őt te nem szeretheted, mert már az én csajom, törődj bele haver. - magyarázta el Kennek.

Majd kézen fog és bevezet a házunkba, Kent otthagyva. 

- Nem adom fel!! - kiabál Ken az udvarról.

- Ugye tudod, hogy ma nem maradhatsz estére. - mosolygok rá.

- Pedig olyan jó lenne. - csókol meg.

- Hát akkor szia cica. Jó éjt! - köszönt el Ian.

- Neked is. 

Megvártam amíg Ian el nem hagyja az utcánkat, majd odamentem Kenhez, aki totál rosszul volt.

- Jól vagy? -  kérdezem sajnálkozóan.

- Még, hogy jól, nem veszed észre mit tesz veled ez a barom. -  üvöltözi Ken.

- Nem tesz velem semmi rosszat. - védem ki.

- Megváltoztál. - szomorodik el a hangja.

Majd odahúz magához és megcsókol. 

A hirtelen csóktól megdöbbentem, sőt arcon is vágtam.

- Komolyan mondom mit képzelsz te?? - szidom le.

Én IANNEL járok, értsd már meg. - mondtam könnyes szemmel.

Majd befutottam a házba és elkezdtem sírni.

Elrontotta az én csodálatos napomat...

11.rész: Dave Házibulija 1.rész

Készülődés

- Neked komolyan nincs semmi bulis ruhád? - kérdezte Hanna felvont szemöldökkel.
- Nem igazán járok bulizni. - mondtam kicsit cikinek érezve.
- Van egy ötletem! - csillant fel Hanna szeme.
- Mi? - kérdeztem, kíváncsian.
- Nem mehetsz egyszerű hétköznapi ruhában bulizni, és ezt nem azért mondom, mert nincsenek jó ruháid, mert baromi jó ruháid vannak, csak kell valami dögösebb, olyan bulizósabb. - vázolta a storyt.
- Tudod mit, menjünk el vásárolni, úgyis akartam venni egy cipőt a bulira. - javasolta.
- Rendben, szupi lenne. - mosolyogtam.
Kivettem a perselyemben levő pénzem egy részét, majd a pénztárcámba helyeztem. Ennyi elég lesz. - gondoltam, de azért raktam mellé még egy kétezres-t, biztos ami biztos.
- Kat! Jössz már? - kiabált fel az emeletre Hanna, aki lent várt a lépcső alján.
- Igen, megyek. - válaszoltam felemelt hanggal.
- Anya, elmentünk. - köszöntem el majd adtam egy puszit az arcára.
- Elvigyelek titeket? Úgyis megyek vásárolni. - kérdezte anya, felajánlva a segítségét.
- Igen, azt megköszönném. - mosolyogtam anyára, majd Hannara, aki ugyanúgy örült az ötletnek.
Amíg anya készülődött, addig mi Hannaval a kapunk előtt beszélgettünk.
- Na mehetünk lányok? - kérdezte, majd beült a kocsiba.
- Igen, mehetünk. - válaszoltuk egyszerre.
Az autóban ülve Hannaval mi zenét hallgattunk anya meg telefonált apával, a hangján úgy vettem észre, mintha szomorú lenne. Majd ha hazamentem a buliról beszélek vele. Anyával mi mindent megbeszélünk, bízok benne, és ő is bennem.

Plázában

Az autóból kilépve a meleg áprilisi melegbe mentünk. A pláza pont ugyanolyan szép, mint Londonban. Annyi üzlet van, hogy egy nap se lenne elég végig járni. Mivel mi Hannaval cipőt, és valami dögös bulis ruhát jöttünk venni, így kerestünk is egy szimpatikus boltot. Ahova először benéztünk az egy alkalmi ruha üzlet volt. Rengeteg csodálatos ruhát láttunk, sőt fel is próbálgattuk őket, de ezek nem buliba valók inkább esküvőre vagy templomba. Az üzletből kilépve már meg is láttuk a számunkra tökéletes cipős boltot. Egy nagyon kedves fiatal nő jött segítségünkre, és így Hanna ki is választott egy gyönyörű magassarkú rózsaszín cipellőt, amit nagy nehezen, de megvett.

Most jöhet a ruhám. Rengeteg boltba benéztünk de nem volt semmi bulizós ruha, egyet kivéve, de az inkább utca lányoknak való. Már kezdtünk elszomorodni, amikor megláttunk még egy boltot ahol még nem voltunk. Nem is gondolkoztunk bementünk. Sok szép hosszú, és rövid ruhákat láttunk, próbálgattunk. Aztán hirtelen megláttam egy gyönyörűséges ruhát, ami térdig érő egyszerű fekete színű, de a különlegessége az volt, hogy a háta csipkés volt, teljesen beleszerettem. Nagyon nagy örömmel betettem a kosárba, és ki is fizettem. 

- Annyira éhes vagyok. - mondja Hanna kicsit fáradt hangon, meg is értem, hogy elfáradt, meg, hogy éhes.

- Én is, mit szólnál ha bemennénk a mekibe. - ajánlottam fel

- Nagyon jó ötletnek tartom.

A mekihez odaérve találkoztunk a három hárpiával Kellivel, Dinaval és Ellievel.

- Ti meg mit kerestek a plázánkba? - kérdezte megdöbbenten.

- Mi az, hogy a plázátokba?? - kérdeztük Hannaval teljesen egyszerre.

- Nem tudtátok apámé a pláza, és azt mondta a nem kívánatos személyeket zavarjam el, szóval Tűnés. - mondta Dina a "kapitány".

- Bizonyítsd be! - áll mellénk Ian, akivel reggel óta nem találkoztam.

- Szia Ian - olvadoznak a lányok

- Mi nem gondoltuk komolyan csak vicceltünk, már azt sem lehet. - Ment el Dina utána a két lány.

- Sziasztok lányok - köszönt oda nekünk.

- Hello, nem kellett volna elzavarnod őket, hallgattam volna a hazugságaikat  - nevetett, Hanna.

- Figyelj Kat kikérem a menüket.

Ezzel ott is hagyott minket, de kedves.

- Jössz a buliba? - kérdeztem a lényegre törve.

- Ki nem hagynám, ugye te is jössz cica? ( ó szóval már becézget, tetszik)

- Igen, pont ruhát vettünk. - mutatom a zacskót.

- Mutasd! 

- De akkor az nem meglepetés. - mosolyogtam el.

Közben Hanna ideért a menükkel. Megkértem Iant keressen egy 4-es helyet, mert a kettes már nem lesz elég. Hamar talált is. Leültünk  a helyünkre és elkezdtünk beszélgetni, úgy mindenről, a suliról, a buliról, na és persze rólunk. Igen, amikor rólunk volt szó kicsit pirosra váltott az arcom színe, és le voltam fagyva. A kínos beszélgetésünk után, végre mentünk haza, az az hozzánk. Ian meg gondolom a haverjaihoz ment, nem tudom. Már lassan 7 óra, ilyen sokat elvoltunk. - gondolkozok, majd felhívom anyut, hogy jöjjön értünk. Amíg anya ide nem ért kicsit sétálgattunk a pláza környékén.

Körübelül 5 perc után láttam anya fehér autóját. Gyorsan beültünk a meleg autóba. Kint már eléggé hideg volt.

-  Hogy éreztétek magatokat lányok? - kérdezte anya

- Jóóól. - válaszoltuk együtt.

(Hazáig nem is beszéltünk inkább zenét hallgattunk.)

Megérkeztünk. - kiabált anya, de nem értem miért, hiszen látunk.

Rögtön kiugrottunk a kocsiból és elkezdtünk készülődni a bulira, ami nekem az első bulim volt.

Felvettük a gyönyörű ruhánkat a bámulatos cipőinkkel, és kisminkeltük magunkat. 

- Nagyon jól nézünk ki. - mondtam elégedetten

- Annyira várom már, mikor lesz 9 óra. - türelmetlenkedik Hanna.

- 20 perc múlva. - válaszoltam unottan.

Csing.... Csing.... 

Szól a csengő vajon ki lehet az? - kérdeztem Hannatól, aki csak mosolyogott. ( valamit tud, amit én nem) Kinyitottam az ajtót és 2 fiút láttam az ajtónk előtt. Egyik Cody volt, másik Ian.

- Ugye nem gondoltátok, hogy kísérő nélkül mentek a buliba. - mondta vidáman Ian.

Mi Hannaval csak nevettünk, majd kézen fogtuk őket, és elmentünk bulizni. Én Ian- ét Hanna Cody-ét. ( Hanna amúgy Davvel jár csak ugye ő a házigazda.)

10.rész: Újra iskolában

Reggel Ian mellett keltem, ami nem tudom hogyan történhetett, hiszen én a földön aludtam el, ő meg a vadonatúj még egyszer sem használt kanapémon. Lehet éjszaka alvajáró voltam és automatikusan odafeküdtem mellé? Nem tudom ezt még biztosan, csak annyit, hogy itt fekszek egy nagyon helyes fiú mellett amit ki kell használnom. Egymással szemben feküdtünk moccanás nélkül, féltem mit mond amikor meglát maga mellett, ezért inkább meg sem mozdultam. Megpróbáltam visszaaludni, mert az órát látván még csak 5:30 volt, de nem ment, így inkább Iant néztem ahogyan alszik. Sapkában aludt el? - töprengtem. Olyan furcsa érzés volt ott feküdni és nézni őt, úgy éreztem magam mintha egy romantikus filmben szerepelnék. Ian egy pillanatra megmozdult, és megcirógatta a kezemet amit a hasamon tartottam, majd kinyitotta az álmos szemeit, és rám nézett.
- Te mindig ilyen korán kelsz fel? - kérdezte álmosan.
- Nem, csak meglepődtem, hogy itt fekszek melletted, amúgy ha nem lenne suli 10-ig is tudok aludni. - Ugye tudod, hogy te vagy az első lány akivel aludtam - mosolyodott el.
- Tényleg? Örülök. - mosolyogtam rá.
- Felkeljünk? -kérdeztem, mert kicsit feszengve éreztem magam mellette.
- 5:40-kor? Kihagynám. - válaszolt, majd fejére nyomta a párnát.
- Akkor aludjunk? - kérdeztem.
- Beszélgessünk, van miről. - nevetett fel.
- Oks, miről? - kérdeztem.
Leginkább a tegnapi napról beszéltünk, ami engem nagyon felidegesített, és felültem az ágyon.
- Mi a baj Kat? - kérdezi semmit sem értve, hogy nekem a tegnapi nap rémes volt és elszeretném felejteni, de úgy nem megy, ha ő mindig felhozza.
- Készítek reggelit. - gyorsan témát váltottam, majd elmosolyodtam  az idegességemet elrejtve.
- Oksa. -felelt lazán.
Megpróbáltam úgy kimenni a szobámból, hogy anyuékat fel ne keltsem, mert ők azt nem tudták, hogy nálam aludt Ian, csak annyit tudnak, hogy segít tanulni.
Lesomfordáltam a sajnos nyikorgó lépcsőnkön és halk léptekkel a konyhába mentem.
Kinyitottam a hűtőt és kivettem a 6 db friss tojást, gondoltam készítek egy rántottát.
Amikor elkészült, rátettem 2 tányérra, testvériesen elfelezve és felvittem, szerencsére anyáék mélyen alszanak, mert még mindig nem keltek fel. Mielőtt bevittem volna a szobába a reggelit előtte elmentem rendbe szedni magam, a kajákat a folyosón levő kis asztalra lerakva. Alig 5 perc múlva visszamentem a szobámba kezemben a két rántottával. Ian már az ágyon ült és várta mit hozok neki.
Leültem mellé az ágyra és elfogyasztottuk a reggelinket.
- Köszi ez jól esett. - mondta megelégedve a reggelivel.
- Szívesen, de szerintem most el kéne menned mert ha anyáék észrevesznek nagy baj lesz.
- Oksa, majd suliban találkozunk. - helyeselte az ötletemet.
Amilyen halkan csak lehetett kikísértem a házunkból, majd gyorsan felszaladtam a fürdőszobába lezuhanyozni, fogat mosni, és felöltözni stb.
Gyorsan elkészültem mindennel.
Amikor teljesen elkészültem, lementem most már kicsit zajt keltve anyához aki a konyhában a szendvicseimet készítette. Kicsit beszélgettünk, majd elindultam az iskolába.

Suliban

A házunkból kilépve megcsapott az a finom tavaszi szellő, ami végig kísért az iskolába.

A suliba beérve találkoztam Hannaval, akivel már 2 napja nem beszéltem, lehet mérges rám.

- Szia - köszönök neki kedvesen.

- Szia Kat. Miért nem jöttél suliba? Beteg voltál? Hallottam a kórházas sztoriról, jól vagy? - zúdított le rengeteg kérdéssel, amire én egyesével válaszoltam.

- Beteg voltam, de semmi komoly. Kórházba azért kerültem, mert elájultam, sajnos ájulós vagyok, amúgy jól vagyok most már. - válaszoltam kedvesen.

- Örülök neki, arra gondoltunk a srácokkal, hogy elmehetnénk ma bulizni, Dave egy házibulit szervez szülinapja alkalmából, és téged is szívesen lát. Eljössz? Ezt nem hagyhatod ki! - győzködött.

- Persze, ki nem hagynám. - válaszoltam lazán.

- Ez az akkor 5- kor átmegyek hozzád, oksi? 

- Oksi - mosolyogtam rá.

Odaakartam menni a szekrényemhez kivenni a könyveimet, de Ken elállta az utamat.

- Szia, odaengednél. - kérdeztem kedvesen.

- Ja, persze, bocsi, hogy elállom az utadat. - ennyit mondott majd a torna terem felé vette az irányt, láttam rajta a szomorúságot, és azt, hogy ideges, így hát utána mentem. A tornaterem közepén ült törökülésben egy cigivel a kezében. 

- Jól vagy? - ülök le mellé és mosolyogva nézek rá.

- Látod, én mondtam..

- Mit mondtál? - néztem rá kíváncsian

- Hogy Ian mindenkit megkap. - mondta, miközben meggyújtotta a cigit, és felém nyújtotta.

- Bocs, de nem cigizek, honnan tudsz a dologról? - kérdezem, a cigit elutasítva.

- Mindenki ezen csámcsog. (Kat az új csajod, szerencsés vagy.. stb). - mondta kicsit ingerülten

- Sajnálom nem tudtam, hogy ez téged ennyire zavar. - sajnálkoztam.

- Nem tudsz te semmit! - és ezzel kiment a teremből,

Szomorúan mentem be az osztályunkba, és ez meg is látszott rajtam, mert Cody (aki mögöttem ül Dave legjobb barátja) megkérdezte tőlem, hogy mi a bajom.

- Semmi - válaszoltam, és megpróbáltam mosolyogni is, nehezen ment.

Első óránkra az Igazgatónő jött be, hogy bejelentse túrázni megyünk hétvégén, ennek az osztály fele örült másik fele lázadt, én örültem neki, mert szeretek a szabad levegőn túrázni.

Pár sulis órával később...

Hamarosan kicsöngetnek már csak ezt a 10 percet kell elviselnem a fizika tanárunkkal.

BRR BRR...

Kicsengettek. Minden fáradt diák egyszerre rohant ki az épületből, velük együtt én is, de nem egyedül, hanem Hannaval, akivel nem haza mentünk hanem a kávézóba.

Mint a legjobb barátnők úgy ültünk a lépcsőn kávéval a kezünkben.

Elkezdünk viccelődni, előjöttek a fiúkkal kapcsolatos dolgok, a baráti lökdösődés stb.

A kávé megivása után Hanna átjött hozzánk készülődni a bulira.