11.rész: Dave házibulija 2.rész

Sziasztok! Ezt a részt muszáj volt 2 részben leírnom, mert nagyon sok mindent szeretnék beleírni a történetbe, és ez egyben túl sok lenne. Ebben a részben a buliról, és az ottani helyzetről lesz szó. Jó olvasást!      - Vivienn

Buli

- Amúgy nem is mondtam mennyire jól nézel ki. - dicsért meg Ian.

- Köszi, igyekeztem. - mosolyogtam Ianre.

- Ja és persze te is Hanna. - dicsérte meg Hannat is

- Köszönöm.

- Cody,téged hogy, hogy nem láttalak még? - kérdeztem.

- Mert én  felsőbb éves vagyok, végzős. - válaszolta, majd rám kacsintott.

- Az szuper. - ámultam el.

A fiúkkal és Hannaval olyan jó volt menni a naplementében, hogy meg is álltunk egy pillanatra és néztük ahogyan lemegy a nap. Csodálatosan szép volt, az ég hol vörös volt, hol rózsaszín. Hanna meg is próbált készíteni egy selfiet velem. Tökéletes lett, én mosolygok mint a tejbe tök, Hanna meg csücsörít. A mellettünk álló fiúk csak nevettek, majd beálltak ők is egy selfire. Iannal mi egy szívet alkottunk a kezünkkel, Hanna most mosolygott, Cody meg csak adta a formáját. Szuper lett. 

A selfiek befejezése után Dave házuk felé vettük az irányt. Az utcájuk sarkából hallani lehetett a tömeg jó kedvét. Bulii van!! mindenki ezt kiabálta, kezükben egy üveg sörrel, vagy valami alkohollal. A kapun belépve a kezembe egy sört nyomtak, és mutatták, hogy igyam meg, mivel én nem nagyon szeretem a sört, ezért Iannak adtam.

- Kösz. - köszönte meg, majd felbontotta.

- Hé nekem is adjál. - kiabálja Hanna, mert a hangzavarban a normális beszédet nem hallanánk.

Amíg be nem értünk a házba, ahol Dave várt minket, addig mindenki beszólogatott nekünk, amit a fiúk nem hallottak szívesen. 

- Csáó haver, milyen jó csajokat hoztál a buliba - köszönt Dave, a maga módján.

- Szia Dave. - köszöntem vissza

Hanna közben odafutott hozzá majd megcsókolta. 

- Boldog Születésnapot Csoki. - köszöntötte fel. (Miért hívja csokinak? Mindegy.)

- Boldog Születésnapot Dave. - köszöntöm fel, majd a kezébe nyomom az ajándékát. Mivel még nem nagyon ismerem így valami piát vettem neki.

- Köszönöm Kat, elfogy ne aggódj. - mosolygott.

Beljebb léptünk. Olyan hangosan szólt a zene, hogy majdnem megsüketültem ráadásul még a tömeg is üvöltözött, énekelt. Daveék háza nagyon szép volt, mindenhol családi képek voltak kirakva, ami szerintem Davenek kicsit ciki, hogy a kisbaba kori képeit nézegetik. Pár helyen ott is volt a falon a képek helye, gondolom valami meztelen babás képek lehettek, meg is értem, hogy levette. A helység ahol voltunk az egy mellék szoba lehetett, mert nem sok minden volt ott. Csak egy halom ajándék az ágyon. Pár szekrénnyel, és hatalmas tömeggel. Bementünk a konyhába inni valamit, mert már ki volt száradva a torkom. 

- Mit kérsz cica? - kérdezi Ian.

- Készíts valami koktélt, rád bízom. - mosolyogtam.

- Itt is van, nyugi nem akarlak leitatni, de nekem ez a kedvencem. - mondta lelkesen.

- Hát oké. - beleittam és nagyon ízlett, ennek elkérem a receptjét.

- Nagyon finom. - dicsértem meg.

- Örülök.

- Felkérhetlek táncolni? - kérdezte kezét felém tartva.

- Hogyne Uram. - válaszoltam, kezemet nyújtva.

Nagyon jól éreztük magunkat, ittunk, én csak mértékkel, táncoltunk kifulladásig, nevettünk, sőt már sírtunk is a nevetéstől. Hannaval rengeteget selfiztünk ma.

Tökéletes nap volt. Körübelül éjjel 2-kor kísért haza Ian, mert Hanna Davevel maradt a buli végéig.

Olyan romantikus volt a teljesen sötétben Iannel hazamenni kézen fogva, csak hazafelé menet a kapunknál Kennel találkoztunk, aki teljesen be volt rúgva.

- Mit csinálsz te itt? - kérdeztem megdöbbenten a látványtól, kezében egy üveg vodka volt, zsebéből cigi lógott ki.

- Én. - csuklik a hangja - Rád vártam. Szeret.. lek. - mondja totál becsípve.

BUMM... - Ian beütött neki, jogosan, végülis vele járok.

- Őt te nem szeretheted, mert már az én csajom, törődj bele haver. - magyarázta el Kennek.

Majd kézen fog és bevezet a házunkba, Kent otthagyva. 

- Nem adom fel!! - kiabál Ken az udvarról.

- Ugye tudod, hogy ma nem maradhatsz estére. - mosolygok rá.

- Pedig olyan jó lenne. - csókol meg.

- Hát akkor szia cica. Jó éjt! - köszönt el Ian.

- Neked is. 

Megvártam amíg Ian el nem hagyja az utcánkat, majd odamentem Kenhez, aki totál rosszul volt.

- Jól vagy? -  kérdezem sajnálkozóan.

- Még, hogy jól, nem veszed észre mit tesz veled ez a barom. -  üvöltözi Ken.

- Nem tesz velem semmi rosszat. - védem ki.

- Megváltoztál. - szomorodik el a hangja.

Majd odahúz magához és megcsókol. 

A hirtelen csóktól megdöbbentem, sőt arcon is vágtam.

- Komolyan mondom mit képzelsz te?? - szidom le.

Én IANNEL járok, értsd már meg. - mondtam könnyes szemmel.

Majd befutottam a házba és elkezdtem sírni.

Elrontotta az én csodálatos napomat...