9.rész: Sikerült

Élek

Meghaltam, és ezt nem tudom visszacsinálni. Ha akarnám akkor se. Szellemként egy színes és vidám helyre mentem. A rétre, ahol régen a barátnőimmel a gyönyörű napsütéses körübelül 40 fokos nyárban szórakoztunk. Vízzel teletöltött lufikkal dobáltuk egymást, hogy ne égjünk szét a pusztító melegben, közben hangosan kiabáltunk NYÁR VAN! Jó volt, nagyon. Bárcsak újra kezdhetném. Újra kicsi lennék és ártatlan, mindent máshogy csinálnék. De ezt már nem tehetem meg, az az de végülis megtört az átok, mert meghaltam. - reménykedtem.

Az utolsó hely ahová elmentem az iskola volt. Igen, az iskola, ráadásul az új iskolám. Ahova csak 2 napot jártam - szomorodtam el.

Szellemként bárhova elmehettem volna, de én ide jöttem, Ian miatt. Muszáj volt látnom őt.

Vártam mikor térhetek vissza az élők közé. De semmi jelet nem éreztem, annyira csalódott voltam Iannek tényleg igaza volt, nem is vagyok Dort, vagy mi!! - sírtam, és furcsa módon éreztem a könnycseppemet végig csordulni az arcomon. Hirtelen éreztem mindent a nyári meleg levegőt, hallottam a gyermek nevetését, és sírását is. Boldog voltam, hogy újra érezhetek, újra élhetek.
- Kat - hallottam a hangomat, ahogyan kiabálják, szomorúan-
Csak a kezemet egy pillanatra megmozdítottam, és már tudták, hogy élek, és már nincs rajtam az átok. Egy kicsit később már kitudtam nyitni a szemeimet, és újra láthattam Ian arcát, boldog voltam, nagyon boldog, tudtam, hogy minden rendben lesz. Éreztem, hogy valaki felemel és egy puha ágyra vagy kanapéra letesz, az a valaki az ikertestvérem volt, nagyon meglepődtem, és kinyitottam, most már tágra a szemeimet. Ő ezt észrevette és átölelt, éreztem benne a szeretetet irántam.
Már teljesen jól vagyok mozogni is tudok, így felültem az ágyra és enni kértem. Közben Ian lépett oda hozzám.
- Jól vagy? - kérdezte meglepődötten, hogy élek.
- Igen. Jól - válaszoltam teljesen őszintén.
- Nem értem hogyan lehetsz itt, hiszen meghaltál?? - értetlenkedett.
- Dort voltam, de már nem vagyok, élhetem újra a Gimis hétköznapi, egyben csodálatos életem. - húztam mosolyra a szám a kanapén ülve.
- Szeretlek - mondta Ian majd átölelt.
Elszeretnék menni innen, utálom ezt a helyet, és az biztos, hogy soha még a közelébe se jövök. - jelentettem ki, majd rögtön feláltam, és felvettem a farmer dzsekimet.
Gyere menjünk Ian. - mondtam idegesen közben mérgesen néztem Nikolasra.

Mindennek vége van

A napom további boldogságos része a tanulással telt, most az egyszer örültem, hogy tanulhatok.

Rengeteg bepótolni valóm van, de segítségemre nálunk maradt Ian.

Nem tartott tovább 2-3 óránál a tananyag bepótolása, és megtanulása.

Már csak annyi volt a dolgunk, hogy kipihenjük a napi fáradtságunkat így hát tanulás után elaludtunk, én a földön Ian a kanapén.