8. rész: Dort

Titkos szikla 

- Vedd már fel! - mondta kicsit idegesen.

- Jó felveszem. - válaszoltam .

A kezem magától elkezdett remegni. Az arcom fehér színre váltott,  és a hangom elkezdett akadozni. 

- Mit akarsz Nikolas? - rákiabáltam!

- Nem arról volt szó, hogy hét órakor eljössz a sziklához? 

- Mit mondtam,  hogy nem találkozók idegenekkel.

- Az ikertestvéred vagyok. - jelentette be hangosan 

A telefonos beszélgetésem közben Ianre néztem,  aki olyan, várom a magyarázatot fejjel nézett engem. (na erre még ki kell találnom valami hihető sztorit.)

- Hol találkozunk? -kérdeztem elég bátran a helyzethez képest. 

- Ugyanott.

Majd letette a telefont.  

Muszáj volt megölelnem Iant, mert kiakasztott a dolog, és muszáj volt éreznem a szeretetét. 

- Mi volt ez, és ki ez a Nikolas? - értetlenkedett.

- Majd mindent elmagyarázok, de most velem kell jönnöd. 

Nem volt más választásom magammal hurcoláztam, mint valami túszt. Végig futottunk rengeteg utcán, és a célig meg sem álltunk. 

Már az utolsó utcát is elhagytuk. Végül egy nagy öreg barnás színű hatalmas épületet láttunk, amit a moha még ijesztőbbé tett. A félelem nem csak rajtam látszott hanem Ianen is.

- Hamar ideértetek - mondja egy hang.

- Nikolas!!  - kiáltottam. 

- TE MEG KI A FRANC VAGY?? - akadt fenn a szeme Iannek. 

- Kat ikertestvére - válaszolt vissza.

- Kezdődhet a szertartás? 

- Milyen szertartás? - ijedtem meg.

- Csak 1 heted van élni, viszont, ha ma ezen az estén meghalsz, akkor az átok beteljesedik és újra normális ember lehetsz.

- Döntened kell!

Arrébb mentem Iannal és megbeszéltük a dolgokat. Körübelül egy órán át beszélgettünk.
Hogy ne tedd ezt, mert szeretlek. Lehet nem is az ikertestvéred hanem csak valamilyen sorozat gyilkos. - mondta Ian ezeket a mondtatokat.
- Meg kell tudnom az igazi énem. - válaszoltam idegesen.
Döntöttem!! - jelentettem ki határozottan.
- Igen?? - mondta egyszerre mindenki.
- Igen.
- Mit kell tennem?
- Meg kell halnod. - mondta Nikolas.
- Fájni fog? - kérdeztem nagyon félősen.
- Nem tudom még nem haltam meg, te viszont igen. - válaszolta Nikolas.
A meghalásom utolsó perceit élem, egy régi épületben, és csak a gondolataim futkosnak a fejembe
Még utoljára odafutottam Ianhez és megcsókoltam. Szeretlek - mondtam könnyes szemmel.
Hirtelen egy szúrást éreztem a szívemben, Hideg lett minden és homályos, féltem nagyon, de a félelem hirtelen elszállt.
MEGHALTAM.