10.rész: Újra iskolában

Reggel Ian mellett keltem, ami nem tudom hogyan történhetett, hiszen én a földön aludtam el, ő meg a vadonatúj még egyszer sem használt kanapémon. Lehet éjszaka alvajáró voltam és automatikusan odafeküdtem mellé? Nem tudom ezt még biztosan, csak annyit, hogy itt fekszek egy nagyon helyes fiú mellett amit ki kell használnom. Egymással szemben feküdtünk moccanás nélkül, féltem mit mond amikor meglát maga mellett, ezért inkább meg sem mozdultam. Megpróbáltam visszaaludni, mert az órát látván még csak 5:30 volt, de nem ment, így inkább Iant néztem ahogyan alszik. Sapkában aludt el? - töprengtem. Olyan furcsa érzés volt ott feküdni és nézni őt, úgy éreztem magam mintha egy romantikus filmben szerepelnék. Ian egy pillanatra megmozdult, és megcirógatta a kezemet amit a hasamon tartottam, majd kinyitotta az álmos szemeit, és rám nézett.
- Te mindig ilyen korán kelsz fel? - kérdezte álmosan.
- Nem, csak meglepődtem, hogy itt fekszek melletted, amúgy ha nem lenne suli 10-ig is tudok aludni. - Ugye tudod, hogy te vagy az első lány akivel aludtam - mosolyodott el.
- Tényleg? Örülök. - mosolyogtam rá.
- Felkeljünk? -kérdeztem, mert kicsit feszengve éreztem magam mellette.
- 5:40-kor? Kihagynám. - válaszolt, majd fejére nyomta a párnát.
- Akkor aludjunk? - kérdeztem.
- Beszélgessünk, van miről. - nevetett fel.
- Oks, miről? - kérdeztem.
Leginkább a tegnapi napról beszéltünk, ami engem nagyon felidegesített, és felültem az ágyon.
- Mi a baj Kat? - kérdezi semmit sem értve, hogy nekem a tegnapi nap rémes volt és elszeretném felejteni, de úgy nem megy, ha ő mindig felhozza.
- Készítek reggelit. - gyorsan témát váltottam, majd elmosolyodtam  az idegességemet elrejtve.
- Oksa. -felelt lazán.
Megpróbáltam úgy kimenni a szobámból, hogy anyuékat fel ne keltsem, mert ők azt nem tudták, hogy nálam aludt Ian, csak annyit tudnak, hogy segít tanulni.
Lesomfordáltam a sajnos nyikorgó lépcsőnkön és halk léptekkel a konyhába mentem.
Kinyitottam a hűtőt és kivettem a 6 db friss tojást, gondoltam készítek egy rántottát.
Amikor elkészült, rátettem 2 tányérra, testvériesen elfelezve és felvittem, szerencsére anyáék mélyen alszanak, mert még mindig nem keltek fel. Mielőtt bevittem volna a szobába a reggelit előtte elmentem rendbe szedni magam, a kajákat a folyosón levő kis asztalra lerakva. Alig 5 perc múlva visszamentem a szobámba kezemben a két rántottával. Ian már az ágyon ült és várta mit hozok neki.
Leültem mellé az ágyra és elfogyasztottuk a reggelinket.
- Köszi ez jól esett. - mondta megelégedve a reggelivel.
- Szívesen, de szerintem most el kéne menned mert ha anyáék észrevesznek nagy baj lesz.
- Oksa, majd suliban találkozunk. - helyeselte az ötletemet.
Amilyen halkan csak lehetett kikísértem a házunkból, majd gyorsan felszaladtam a fürdőszobába lezuhanyozni, fogat mosni, és felöltözni stb.
Gyorsan elkészültem mindennel.
Amikor teljesen elkészültem, lementem most már kicsit zajt keltve anyához aki a konyhában a szendvicseimet készítette. Kicsit beszélgettünk, majd elindultam az iskolába.

Suliban

A házunkból kilépve megcsapott az a finom tavaszi szellő, ami végig kísért az iskolába.

A suliba beérve találkoztam Hannaval, akivel már 2 napja nem beszéltem, lehet mérges rám.

- Szia - köszönök neki kedvesen.

- Szia Kat. Miért nem jöttél suliba? Beteg voltál? Hallottam a kórházas sztoriról, jól vagy? - zúdított le rengeteg kérdéssel, amire én egyesével válaszoltam.

- Beteg voltam, de semmi komoly. Kórházba azért kerültem, mert elájultam, sajnos ájulós vagyok, amúgy jól vagyok most már. - válaszoltam kedvesen.

- Örülök neki, arra gondoltunk a srácokkal, hogy elmehetnénk ma bulizni, Dave egy házibulit szervez szülinapja alkalmából, és téged is szívesen lát. Eljössz? Ezt nem hagyhatod ki! - győzködött.

- Persze, ki nem hagynám. - válaszoltam lazán.

- Ez az akkor 5- kor átmegyek hozzád, oksi? 

- Oksi - mosolyogtam rá.

Odaakartam menni a szekrényemhez kivenni a könyveimet, de Ken elállta az utamat.

- Szia, odaengednél. - kérdeztem kedvesen.

- Ja, persze, bocsi, hogy elállom az utadat. - ennyit mondott majd a torna terem felé vette az irányt, láttam rajta a szomorúságot, és azt, hogy ideges, így hát utána mentem. A tornaterem közepén ült törökülésben egy cigivel a kezében. 

- Jól vagy? - ülök le mellé és mosolyogva nézek rá.

- Látod, én mondtam..

- Mit mondtál? - néztem rá kíváncsian

- Hogy Ian mindenkit megkap. - mondta, miközben meggyújtotta a cigit, és felém nyújtotta.

- Bocs, de nem cigizek, honnan tudsz a dologról? - kérdezem, a cigit elutasítva.

- Mindenki ezen csámcsog. (Kat az új csajod, szerencsés vagy.. stb). - mondta kicsit ingerülten

- Sajnálom nem tudtam, hogy ez téged ennyire zavar. - sajnálkoztam.

- Nem tudsz te semmit! - és ezzel kiment a teremből,

Szomorúan mentem be az osztályunkba, és ez meg is látszott rajtam, mert Cody (aki mögöttem ül Dave legjobb barátja) megkérdezte tőlem, hogy mi a bajom.

- Semmi - válaszoltam, és megpróbáltam mosolyogni is, nehezen ment.

Első óránkra az Igazgatónő jött be, hogy bejelentse túrázni megyünk hétvégén, ennek az osztály fele örült másik fele lázadt, én örültem neki, mert szeretek a szabad levegőn túrázni.

Pár sulis órával később...

Hamarosan kicsöngetnek már csak ezt a 10 percet kell elviselnem a fizika tanárunkkal.

BRR BRR...

Kicsengettek. Minden fáradt diák egyszerre rohant ki az épületből, velük együtt én is, de nem egyedül, hanem Hannaval, akivel nem haza mentünk hanem a kávézóba.

Mint a legjobb barátnők úgy ültünk a lépcsőn kávéval a kezünkben.

Elkezdünk viccelődni, előjöttek a fiúkkal kapcsolatos dolgok, a baráti lökdösődés stb.

A kávé megivása után Hanna átjött hozzánk készülődni a bulira.